Vlagyiszlav Szurkovot sokan sokféleképpen hívták már – „szürke eminenciás”, „a Kreml bábjátékosa”, „a nagy kombinátor”. Leváltásáról jelentéktelennek tűnő pozíciójából még külföldön is harsogtak a lapok. De mi ennek a jelentősége, következménye és egyáltalán ki ez az ember, akinek a dolgozószobája falán Putyin képe mellett jól megfér együtt Che Guevara és Tupac Shakur.

Szurkov életrajzát sűrű köd övezi, pedig a putyini politikai elit számos tagjától eltérően nála a titkosszolgálatokkal való kapcsolat gyanúja sem merül fel. Szurkov életében az átlag orosz szemében sokkal nagyobb szálka van – Vlagyiszlav Jurjevics csecsen. Saját bevallása szerint Szurkov Csecsenföldön látta meg a napvilágot és élete első öt évét – szülei válásáig – ott is töltötte, egyes verziók szerint Aszlambek Andarbekovics Dudajev néven. Fiatal koráról nem sokat tudunk, legalább két egyetemre járt, de egyiket se fejezte be, aztán a 90-es évek elején összeismerkedett Mihail Hodorkovszkijjal és az oligarcha birodalmának kiépítésében volt (a különböző források szerint marginális– vagy kulcs) szerepe. 1996-ban Szurkov átigazol egy másik oligarchához, Mihail Fridmanhoz, majd ’98-ban egy harmadik mágnás – Borisz Berezovszkij – által kontrolált, de jogilag állami ORT tévécsatorna PR-igazgatója lett. A politikai pályáját 1999-ben kezdi meg, miután az oligarchákkal jó kapcsolatokat ápoló Alekszandr Volosinnak, az Elnöki Adminisztráció vezetőjének tanácsadója lesz.

Ennél a posztnál sokkal többre hivatalosan nem is viszi, fénykorában az Elnöki Adminisztráció helyettese. Mindezek ellenére a legbefolyásosabb politikusok között tartják számon. 1999-ben közreműködött az Egységes Oroszország elődjének az Egység pártnak a létrehozásában, így fontos szerepet játszott Putyin elnökké válásában. Emellett tanúskodik az a tény is, hogy 2004-ben, mikor Putyin végleg lerázza a királycsináló oligarchák béklyóit az oligarcha-barát Volosin és Kaszjanov a hatalomból való kiebrudalásával, a korábban szintén oligarchákhoz kötődő Szurkovból elnöki tanácsadó lesz. Putyin második ciklusa alatt Szurkov megálmodja a szuverén demokrácia eszméjét, amit sokan rezsim nem hivatalos ideológiájaként tartanak számon és összegründolja a Putyin-hű Mieink (Nasi) ifjúsági mozgalmat, aminek kulcsszerepet szántak egy esetleges a színes forradalmakhoz hasonló megmozdulás elnyomásában. Egy szó, mint száz Szurkovot joggal nevezik „a putyini hatalmi vertikum atyjának” vagy a putyini rezsim alkotójának.

Pár hete azonban, december 27-én Szurkovot egyszer csak áthelyezték a Kremlből a Fehér Házba (az orosz kormány székhelye) és a modernizációért felelős miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. A meglepő hírt sokféleképpen lehet magyarázni. A legoptimistább verzió szerint egy korszak végét jelöli az esemény, és a tüntetések nyomására megbuktatták a gyűlölt rendszer leggyűlöltebb alakját. Ugyanakkor Szurkov sohasem magas politikai pozíciója miatt volt befolyásos személyiség és védhető álláspont az is, hogy legyen akárhol az irodája, amíg a hatalom közelében van, egy szürke eminenciás az szürke eminenciás marad. Ez tehát csökkenti a kádercserének tulajdonított jelentőséget.

Van ugyanakkor egy gyökeresen eltérő magyarázata is az eseményeknek. Eszerint Szurkov amolyan modern Machiavelli és nem rendelkezik különösebb ideológiai meggyőződésekkel. Amilyen eleganciával váltott az oligarchákról Putyinra, ugyanúgy nem okozott nehézséget neki feladni korábbi keményvonalas eszméit. Szurkov ugyanis nem sokkal leváltása előtt adott interjújában pozitívan nyilatkozott a tüntetésekről és azt mondta a politikai változások nem jönnek, hanem már itt vannak, a rendszer rálépett a liberalizálódás útjára. Így Szurkov leváltása is új színben tűnhet fel, és elképzelhető, hogy a tüntetőkkel való konzultációt elutasító Putyinnak hirtelen túl liberálissá vált a rugalmas (mondhatni elvtelen?) Szurkov.

Szurkov a politizálás mellett említésre méltó zenei és irodalmi karriert tudhat magáénak. Baráti viszonyt ápol több neves orosz zenésszel, az Agata Kriszti nevű rock-zenekar  több albumán is közreműködött mint szövegíró (lásd még a videót alább), őt tartják egy álnéven írt népszerű regény szerzőjének, hobbiból pedig zenét is ír – szimfónikus zenekarra. Bár Szurkov és Oroszország sorsa egyelőre kérdéses, az előbbinek látszólag kevesebb oka van az aggodalomra.