Osztap Bender, a nagy kombinátor, Ilf és Petrov Tizenkét székének halhatatlan hőse kalandozásai során Vaszjukiba, ebbe a Kazanyhoz és Európa széléhez egészen közeli kitalált kisvárosba ért. Miután több napja nem evett, rendkívüli retorikai képességeivel a helyi sakkegylet tagjait egy világverseny megszervezésére veszi rá (előtte egy fizetős szimultánt tartana, pusztán csak azért, hogy felmérje az erőviszonyokat).

"- Ne aggódjanak - mondta Osztap -, elgondolásom a termelőerők hallatlan felvirágozását biztosítja városuk számára. Képzeljék csak el, hogy mi lesz, amikor a verseny véget ér, s amikor valamennyi vendég elutazik. A moszkvaiak, akiket lakásínség köt gúzsba, egyenesen meg fogják rohanni az önök pompás városát. Vaszjukiból automatikusan főváros lesz. A kormány ide költözik át. Vaszjuki nevét New-Moszkvára, Moszkváét pedig Ó-Vaszjukira változtatják. A leningrádiak és harkoviak fogukat csikorgatják de semmit sem tehetnek. New-Moszkva legelegánsabb központjává válik Európának, sőt hamarosan az egész földnek.

- Az egész földnek!!! - sóhajtoztak az elkábított vaszjukibeliek.

- Igen! És utána az egész világmindenségnek! A sakkeszme, amely a járási székhelyet a földgömb fővárosává fejlesztette, praktikus tudománnyá változik, és kitalálja az interplanetáris érintkezés módszereit. Vaszjukiból jelzések fognak repülni a Marsra, a Jupiterre és a Neptunra. A Vénusszal ugyanolyan könnyű lesz érintkezni, mint Ribinszkből Jaroszlavlba utazni. S ki tudja... nyolc-tíz év múlva Vaszjukiban talán megtartjuk a világtörténelem első interplanetáris sakk-kongresszusát!"

(Fordította: Gellért Hugó)

A regény 1928-as megjelenése óta nemzedékek izgultak-nevettek Osztap Bender kalandjait olvasva, de csak egy valaki akadt, aki a nagy szélhámosságokban a valódi üzlet receptjét is meglátta: Kirszan Iljumzsinov. Kalmükföld szülöttje és felvirágoztatója fogta a regény idevágó sorait és pontról pontra megvalósította. Kalmükia fővárosát, Elisztát, ezt a Kazanyhoz és Európa széléhez egészen közeli kisvárost tette meg a sakkvilág középpontjának. Segítette terve megvalósításában, hogy 1993-tól (egészen 2010-ig) ő volt Kalmükföld választott vezetője és 1995-től (még most is) a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) elnöke is. Jó, hát az sem volt hátrány, hogy kőgazdag. De még így sem volt egyszerű rávenni komoly sakkozókat arra, hogy ideutazzanak versenyezni, muszáj volt felépíteni a Sakkvárost. És 1998 óta rendszeresen tartanak itt világbajnoki döntőket, fontos versenyeket, páros mérkőzéseket. Amikor éppen nem, a várost bezárják.

Sakkváros, csak sakkozóknak

Nem viccelnek.

Iljumzsinov éveken át gondoskodott arról, hogy róla szóljanak a hírek. Amikor éppen nem a híresen konfliktusos és kiszámíthatatlan lelkületű sakkozókat pátyolgatta, akkor gyorsan olyat nyilatkozott, hogy mindenkinek tátva maradt a szája. Beszámolt arról, hogy ufókkal találkozott, hogy az egész életét egy bolgár jósasszony jövendölése alapján éli. Néha korrupció és/vagy sikkasztás gyanújába keveredett, de ezekből mindig kimagyarázta magát. Talán vannak olyanok, akik bámulatos retorikai képességeit azzal magyarázzák, hogy diplomataként végzett, de azok nem tudják, hogy Iljumzsinov képes a tudat alatt is hatni, bizony. Irodája falán két kép: Lenin és Dzsingisz Kán. Rendszeresen találkozott Szaddam Huszeinnel és Kadhafival. Miután Kalmükia Európa egyetlen buddhista állama, jó viszonyt ápol a Dalai Lámával is; mivel Oroszország - Kína haragjától tartva - hivatalosan nem találkozhat Tibet vezetőjével, Iljumzsinov az összekötő kapocs.

2010-től, miután leköszönt Kalmükia elnöki posztjáról, kevesebbet írtak róla. Az elmúlt hónap viszont újra róla szólt, és ismét új szerepben találkozhattunk vele. Iljumzsinov, az üzletember június és július gazdasági híreiben három teljesen különböző, de egészen nagyszabású projektben tűnt fel. Június közepén derült ki, hogy Iljumzsinov lett a többségi tulajdonosa a Petrolnak, a bolgár olajvállalatnak. A részvények 52 %-ának felvásárlásával ővé lett a bolgár benzikutak egyharmada, olajtározók, kikötők, szállodák, kaszinók, focicsapat és egy kisebb repülőtársaság is. Állítása szerint 1993 óta nyaggatják a sakkversenyeken, hogy fektessen be Bulgáriában, most megtette. Topalov biztosan örül. Múlt héten a cukorbizniszben tűnt fel Iljumzsinov neve, a Sucres and Denrees, a világ cukoreladásának 20 %-a mögött álló cég jutatott neki részvényeket. Mennyiségről, pénzmozgásról konkrétumokat nem lehet tudni, orosz újságírók tudni vélik, hogy Iljumzsinov legendás lobbiereje és kapcsolatrendszere kell a cégnek, hogy az orosz piacon stabilizálja helyzetét, az egyik cukorgyárukat éppen el akarták, hm, orozni. Hasonló motivációi lehetnek az Ashmore Groupnak is, miért vettek be működésük során először természetes személyt egy befektetési alap létrehozásába. Pénteki hír, hogy a 10 milliárd dolláros alapot azért hozták létre, hogy Japánban, Malajziában, Szingapúrban és a volt FÁK-államok területén elsősorban élelmiszeripari, telekommunikációs és fémipari projektekbe fektessenek be. Iljumzsinov tényleg tudhat valamit. Lassan azt is elhisszük róla, hogy tudat alatt manipulál, más magyarázat még nem született arra, hogyan sikerült rávennie David Jakobasvilit, a Wimm Binn Dann nagyhatalmú elnökét, hogy Kalmkükföldön adózzon. A 2011-es adatok szerint Jakobasvili 2,3 milliárd rubelt fizet be, ezzel Oroszország történetek legnagyobb adózója lett.

Iljumzsinov azt sem felejti, ki az igazi példaképe. Eliszta főterén 1999 óta ott áll maga Osztap Bender, kezében egy sakkfigura, konkrétan egy huszár, körülötte székek (ki lehet találni, mennyi), a mester éppen szimultánhoz készülődik.

De miért van a hóna alatt tábla, amikor szimultánt ad?

De vajon olvasta Iljumzsinov a történet végét is? Osztap Benderről hamar kiderül, hogy nem tud sakkozni, a városka Bender nagyszabású terveitől felajzott sakkozói alaposan megkergetik főhősünket, aki csak vissztérő szerencséjének köszönhető módon menekül meg a lincseléstől.