Elena elindított valamit, a film nemzetközi fogadtatása sorozatos elismerésben részesítette alkotóit a legkülönfélébb fesztiválokon Goa-tól Vancouver-en át Cannes-ig (Special Jury Prize). Zvjagincev pontosan egy éve 2011. január elején fejezte be a forgatást a Mosfilmmel. Elena hozzánk majdnem egy év elteltével érkezett meg, 2011. december 22-én volt a bemutatója. A film a mai orosz társadalom feszítő kérdésein, valamint a bűn és bűnhődés dialektikáján túl, erőteljesen épít a nőiség, az asszony problematikájára. Az orosz nő, mint áldozatkész, gondoskodó anya, illetve a férfi-női kapcsolatokban alárendelt szerepköre és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a túlélés mestere örök téma a vásznon és azon kívül. A karaktert ezúttal újracsomagolva kaptuk: Elenát Jelena helyett, az észak-európai színvilágot és kompozíciót idéző újorosz filmben, aminek főszereplőjét, Nagyezsda Markinát Európai Film Díjra jelöltek.


A film túlmutat önmagán, a mesteri alakítás és a finom, letisztult ábrázolás mögött felkiáltójelek sorakoznak, amikre úgy tűnik nemcsak a nyugati recepció reagált érzékenyen. A világ minden tájáról érkező témákat felölelő, az Asia Pacific Screen Academy idei Goán megrendezett fesztiválján a legjobb női főszereplőnek járó díjat a címszerepet alakító Nadezshda Markinának ítélték oda.

Ki az a nő, aki némileg sután, fekete szoknyájában és fehér blúzában kissé zavartan botorkált a vörös szőnyegen Cannes-ban Zvjagincev oldalán? Ki az a színésznő, aki szembemegy a nyugati trendekkel külsejét, attitűdjeit illetően, és akinek arca elsősorban sorozatokból ismert az orosz nagyközönség előtt?

Nagyezsda Markina 1959-ben született egy nyugat-oroszországi apró faluban (Kamenko, Tambov), ami már nem is létezik. Likvidálták. A helyén hajdina nő, de Nagyezsda még mindig emlékszik arra, hogyan kell tehenet fejni, kaszálni, vagy vizet húzni a kútból. A főiskola után karrierje korának legprominensebb színházában, a Tagankán indult 1983-ban. Hosszú évekig játszott színpadon a moszkvai Teatr na Maloj Bronnoj színházban egészen 1998-ig. Színházi szerepei sokszínűek voltak, játszott Shakespeartől kezdve Csehovon át Dosztojevszkiig.

Filmezni 1985 kezdett, nem csekély számú, összesen 45 filmben szerepelt, amelynek javát az orosz filmipar megszületése után forgatott a kilencvenes évek végétől napjainkig. Többsége sorozat, az orosz tévénézők számára jól ismert az arca, leginkább a kilencvenes évek második felében forgatott és vetített Pétervári Titkok-ból (Peterburgskije tajni). Némileg karakterszínészként funkcionált: nagyrészt anya, nagynéni szerepben látható a legkülönbözőbb sorsokat járva meg a vásznon.

Hogyan lett a sorozatszínészből mégis egy nemzetközileg elismert filmszínésznő? Nagyezsda helytállt mindez idő alatt a színpadon is. Az 1998-as Oroszország legjelentősebb színházi fesztiválján az Aranymaszkon megkapta a legjobb női főszerepért járó díjat (Volodin Pjatj Vecserov, Öt este c. drabjában). Elmondása szerint Shakespeare Lear Királyában figyelt fel rá Zvjagincev a Teatr na Maloj Bronnoj-ban. Markina szerint ugyan égbekiáltó volt a különbség az eddigi, leginkább sorozatbeli forgatásokhoz képest, tervei szerint folytatja kettős életét, hiszen egy mai alkotó nehezen teheti meg, hogy válogasson a válság sújtotta időkben…

Nagyezsda nem ad interjút, kivéve itt.

A filmet oroszul tudók teljes egészében itt tudják megnézni.
Boldog új évet!