A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.