Kalmükföld előző elnöke, Kirszan Iljumzsinov szenvedélyes sakkozó, multimilliomos üzletember és az UFO-k barátja egyszemélyben. A 9. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon vetített “Egész népemet fogom sakkozni tanítani” című lengyel dokumentumfilmen keresztül betekintést nyerhettünk Kalmükföld mindennapjaiba. 

Minél többet olvasok Kirszan Iljumzsinovról annál jobban csodálom elmebetegségét. Mert olyat már láttunk sokat, hogy egy realitás-érzékét teljesen elvesztő kiskirály egy ideig istent játszik, majd gyorsan elbukik. Az viszont mégis csak csodálatra méltó, hogy Iljumzsinov tizenhét évig tudott Kalmükföld elnöke lenni, úgy hogy legnagyobb sikere egy komplett sakk-város felépítése volt a sivatag közepén. Mindeközben a főként állattenyésztésből élő lakosság átlagos jövedelme ötvenezer forint körül mozog (2010-es adatok szerint). De az őrület nem áll meg az értelmetlennek tűnő beruházásoknál. A nemzetközi viszonylatban is helytálló személyi  kultuszt kiépítő elnök (gombamód elszaporodott portrékkal, személyes relikviákat bemutató múzeummal, tananyaggá váló életrajzzal) jó érzékkel épít ki baráti kapcsolatokat a nemzetközi politika leginkább gyűlölt alakjaival, a 2000-es években többször is meglátogatta Szaddam Husszeint Bagdadban, míg 2011-ben fejvesztve repült Tripoliba játszani még egy utolsó sakkmeccset Ghaddafival akinek akkor már igencsak szorult a nyaka körül a hurok.

Saját bevallása szerint egyébként Iljumzsinov volt már az UFO-k űrhajóján és meggyőződése, hogy a sakkot is földönkívüliektől kaptuk ajándékba, mint egy titkos kódot, hiszen az mégse lehet véletlen, hogy az emberi DNS is pontosan ugyanennyi kódolt aminosavat tartalmaz, mint ahány mező van egy sakktáblán. Iljumzsinov egyébként 1995 óta a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke is, és bár az elmúlt két elnökválasztás során a sakkvilág illusztrisnál illusztrisabb képviselői kampányoltak ellene, Kirsztán Nyikolajevicset mindkét alkalommal meggyőző többséggel választották újra. 

Magdalena Pięta filmje azonban Iljumzsinov őrültségei mellett figyelmet fordít Kalmükföld mindennapjainak bemutatására is. Megismerhetünk két csecsen származású fiút, akik idejük nagy részét sakkozással töltik a szovjet iskolán felnőtt hibát nem tűrő vén edzőjük társaságában. Kalmükföldön ugyanis a kötelező iskolai tananyag része a sakk és nagy figyelmet fordítanak a fiatal tehetségek ápolására is. Ahogy a köztársasági sakkversenyre hogy-hogynem beeső Iljumzsinov beszédében elmondta, a sakk kitörési lehetőséget kell biztosítson a gyerekek számára, jó példa erre ő maga, aki fiatal sakkozóból a köztársaság elnökségéig vitte. És a gyerekek sakkoznak is bőszen, hol nagy kedvvel, hol elkeseredve, mi, nézők meg örlődünk, hogy vajon örüljünk, hogy a kalmük fiataloknak vannak céljaik és legalább nem playstationözéssel töltik a mindennapjaikat, vagy szomorkodjunk, hogy többségük valószínüleg mégiscsak birkapásztorként fogja végezni és nem elnökként. 

A vasárnapig tartó Verzió filmfesztiválon külön szekciót kaptak az orosz dokumentumfilmek. Ha érdekel blogunk melyik filmeket ajánlja, lájkolj minket a Facebookon.