Nagyon úgy tűnik, hogy az Anzsi Mahacskala focicsapat története éles fordulatot vesz (konkrétan vége), amiben komoly szerepet játszott Igor Gyenyiszov, a tehetséges és/de balhés középpályás.

Képzeljünk el egy olyan országot, amelyik szereti a focit és amelyiknek a politikai vezetője imádja a sportot, kedvenc csapata pedig két-három évente megnyeri a bajnokságot. Elképzeltük? 

Ebben az elképzelt országban működik néhány olyan csapat is, amelyik szupergazdag emberek tulajdonában van, vagyis csak közvetve van benne állami pénz. A vezető politikus kedvenc csapatát például az ország legnagyobb vállalata tartja el. Itt kezdődik a mi történetünk.

Játszott ebben a csapatban (nevezzük ezentúl Zenit Szentpétervárnak, röviden Zenitnek) egy srác, Igor Gyenyiszov. Kijárta a városi focisulikat, 16 évesen felkerült a nagycsapathoz, ahol az edző azt mondta róla: "ez a nagyseggű sosem fog itt játszani". Ez aztán szerénységre és alázatra kényszerítette, egy év kemény munka és több kiló leadása után sikerült beverekednie magát a csapatba. Pár év alatt a középpályás meghatározó figurája lett a csapatnak a pályán és az öltözőben is, 2008-ban a válogatottba is behívták. Valamikor ebben az időben változott meg valami Igorban, a félszegmosolyú, sakkozni szerető srácból konfliktuskereső bajkeverő lett. Eleinte csak a pályán ugrott neki az ellenfélnek meg a bírónak, aztán megtalálta az örök ellenfél, a Szpartak edzői stábját. Mondjuk pont Valerij Karpinnal tengelyt akasztani, az szép vállalás.

A legendás meccs, amikor Gyenyiszov mindenkibe, aki nem kékbe öltözött, belekötött

Később már nem volt ilyen válogatós, a 2010-es években megerősített pétervári csapat légiós játékosaival adódott konfliktusa. Csípte a szemét, hogy miközben őt választották meg a 2011/12-es évad legjobb játékosának, a külföldi csapattársai (a brazil Hulk és a belga Witsel), a töbszörösét keresik. Aztán amikor a Bajnokok Ligájában kikaptak a Milántól, megint nekitámadt a légiósoknak, hogy miért nem voltak lelkesebbek. A csapaton belüli konfliktusok kezeléséhez az edző, az olasz Spaletti már kevés volt, bevonták a békéltető tárgyalásokba magát a nagyhatalmú Alekszej Millert is, a Gazprom urát. Egy indiai céges tárgyalás és egy Putyinos stratégiai megbeszélés között Gyenyiszov lelkét ápolgatta. Sejthető volt, mi lesz ennek a vége: Gyenyiszovval (alá)írattak egy bocsánatkérést, aztán eladták az Anzsinak.

Gyenyiszov 2013 júniusában lett az Anzsi Mahacskala játékosa, párszor együtt edzett a srácokkal, (a júliusban kezdődő bajnokságban) az első három meccsen szerepelt, a negyediket sérülés miatt lemondta, aztán olyan balhét csapott, amihez már Alekszej Miller is kevés lenne, pedig már nincs is hozzá köze.

Gyenyiszovnak bő egy hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjön: az Anzsiban még aránytalanabbak a fizetések, Eto'o, a szupersztár egyedül annyit keres, amennyit a többiek nemhogy együtt, de még álmukban sem. "Ezek itt zsoldosok, csak a pénzért fociznak, én meg trófeákat szeretnék nyerni." - foglalta össze Igorunk, hogy mennyire gyűlöli/nem érti a profi labdarúgás lényegét. Gyeniszovnak könnyű volt az orosz csapattársakat maga mellé állítani az öltözőforradalomban, de azt ők sem gondolták, hogy végül győznek. A mai orosz lapok azzal vannak tele, hogy az Anzsi tulajdonosa, Szulejman Kerimov rájött arra, hogy sokkal nyugisabb életre vágyik, ezért alapvetően megváltoztatja az Anzsi stratégiáját: ezentúl nem sztárjátékosokra fog alapozni, hanem a saját nevelésű fiatalokban fog hinni. A csapat sztárjainak meg is mondta már: nem fog nekik annyit fizetni, mint eddig, sőt, akit tud, azt gyorsan eladja. A holland edzőt, René Meulensteent lendületből kirúgta. A negyedik forduló után bemondani a betlit nem tűnik túl végiggondoltnak, ezért az orosz újságírók rögtön valami gazdasági problémát sejtenek az ügy mögött, állítólag Kerimov egyik befektetése dőlt be, ezért veszi ki a pénzét a fociból. (Kerimov persze úgy befektető, ahogyan a legtöbben Oroszország milliárdosai közül: az állammal ápol jó kapcsolatot, a megmentésre váró céget felvásárolja, megtalálja a megfelelő állami mentőövet, majd busás haszonnal továbbad a cégen.)

Az orosz focifórumok Gyenyiszovot egy pénzéhes, irigykedő szájhősnek állítják be (pl: Gyengiszov néven emlegetik, vagyis Pénzes). De az is lehet, hogy egy orosz focistának kellett beindítani az ellenállást, és a következő hetekben-hónapokban a leginkább rabszolgavásárra hasonlító "átigazolási időszak" további öltözői lázongásokat szül egész Európában.