Oroszok

A legismertebb és legfontosabb orosz rockzenekar, a DDT énekese, Jurij Sevcsuk vasárnap  nyílt levelet írt. Persze, mit számítanak egy rockzenész gondolatai ilyen időkben. Meg miért pont ő. (Lehetne Borisz Grebensikov, az orosz rock ősatyjának új daláról is írni, csak az nem annyira erős.) Jó, nem is igazi nyílt levél ez, nem konkrétan Putyinnak vagy más hatalmasságnak írt, hanem csak bele a nagyvilágba.

A második részét lefordítom, mert fontosnak gondolom. (A levél első részében egy 1995-ös élményét eleveníti fel, a csecsen háborúban megismert kiskatonákról ír.) Fontosnak gondolom, hogy lássák azok a barátaim, ismerőseim is, meg azok az ismeretlenek, akik furcsákat irogatnak mostanában. Az egyébként érzékeny, sokszínűségre nyitott gondolkodásúak közül jópáran amikor oroszokról írnak, hirtelen elvesztik a józanságukat, és  összekeverik egy ország politikai-katonai vezetését a néppel magával. Értem én, hogy könnyebb ruszkizni, mint ezt a bonyolult összefüggésrendszert megérteni, csak szólok, hogy ez bizony fáj.

Jöjjön a levél.

"Ne lőj!

(...)

Nyugodjatok le, ördögök, ütődött kormányzati és konyhai álpatrióták, mindkét oldal katonai radikálisai, akiknek a kezét eddig lefogták és most végérvényesen elengedték a hadsereg bevetésével. Megint testvéri vérontást akartatok, ez a viagrátok, hogy továbbra is felálljon... Ha neadjisten háború lesz 2014-ben, és Oroszország és Ukrajna folyóin hullák fognak folyni, akkor majd 2017-ben már másfajta forradalom lesz, és eljön a végleges, közös kampec.

Hol a politika? Hol vannak a tárgyalókkal teli vagonok? Hol a népi diplomácia? Hol a nagykövet? A  mi "okos, bátor, az orosz népért igyekvő" képviselőink miért nem utaztak a Majdanra, vagy az ukrán parlamentbe, már az elmúlt év decemberében, hogy félelem nélkül felszólaljanak, elénekeljék dalaikat? Persze, Olimpia. És most, ahogy általában, a hadsereggel takaróznak, a srácokkal, vérrel.

Mi - Ukrajna és Oroszország emberei - egy családhoz tartozunk. Közülünk mindenkinek kötelessége minden lehetségest megtenni, hogy ne engedjük a testvérgyilkos háborút. Különben az embertelenség győz.

Az Oroszországot és Ukrajnát szerető - Jurij Sevcsuk"

DDT - Ne lőj

(Az első csecsen háború alatt a pacifista Sevcsuk többször elment a harcoló katonákhoz, a dal közben a saját felvételeit mutatják)

Szeretem a mászlenyicát vajas palacsintáival, de még inkább szeretem az olvadó havat és a friss virágot hozó Nőnapot.

Tavaszi szél bált hoz, március 8-a pedig, idén hatodszorra, orosz bált. Még illatosabbat, pazarabbat és az ígéretek szerint még oroszabbat mint eddig. A kaviár és a pezsgő mellé ugyanis rögvest (tényleg) orosz vodka társul, és a klasszikus orosz konyha jegyében összeállított ötfogásos ételsor halakat, vadakat vonultat fel idén még hangsúlyosabban (ételsor itt).

A hagyományosan, az olvadó havat és friss virágot hozó Nőnap táján megtartott bálon szerelmek szövődnek és barátságok köttetnek: Rózsa B. Györgyöt, a bál szervezőjét hallgatva úgy tűnik, nem csak a szigorú üzletkötés előszobája a rendezvény. Résztvevői a közvetlen, ám mégis emelt hangulat, az elegáns program és társaság kedvéért gyűlnek össze. A műsor hagyományosan az operett, az orosz balett, a néptánc, az orosz románcok és operarészletek parádéját nyújtja. Az ukrajnai események a bál szervezését is kihívások elé helyezték (az utaztatás nehézségei, illetve akadályai miatt), a szervezők mégis bravúros megoldásokkal éltek, idén Bécs több művészét is felvonultatva. (részletes program itt). A bál egyik fénypontja ugyanakkor mégis a tombola, az izgalmakat közben a koktélbárban, a teapultnál, illetve a rulettnél ismerkedve, beszélgetve lehet csillapítani. Az óriás, jégből készült vodkás szamovár már nem újdonság, az idei látványosság egy szokatlan – medveformájú –  vendég lesz (nem Misa8o-ra gondolok feltétlenül).

Beleszagolok a levegőbe, felnyalábolok a virágárusnál egy színes-illatos csokrot. Hamupipőkék márpedig nincsenek, mégis a báli ruhámról ábrándozok. Idén Misa8o-nal március 8-án, egyenesen a bál helyszínéről tudosítunk majd a tavalyi eseményekről itt.

A 2o13-as orosz bálról itt.

A tegnapi Vosztok adásában Viczai Péterrel beszélgetett Viszockijról Szasulja és GeraszinaNyina. A február 26-ai adás itt meghallgatható. Az alábbi dalok hangzottak el:

1., Farkashajsza
2., Az én cigánydalom
3., Nem tért vissza a háborúból
4., Ballada a szerelemről

A tegnap esti filmklub hangulatos teázással, beszélgetéssel indult és zárult. Köszönjük mindenkinek, aki eljött. Folyt. köv. március végén.

Holnap, február 26-án, este 19.45-től ismét filmet nézünk: ezúttal Viszockij életének utolsó szakaszát felölelő drámát. A film előtt és után beszélgetés lesz, Viszockijra emlékezünk (éppen egy hónapja, január 25-én lett volna 76 éves), és elmesélünk néhány érdekességet a film hátteréről, készítőiről, szereplőiről és utóéletéről. A film, mely sokáig az orosz dvd-kölcsönzési piacot vezette, Viszockij klinikai halálát is bemutatja (többek közt), vajon mihez kezd a hős régiúj életével?

Vajon kit ábrázol a kép?

Közben az orosz farsangi hét, azaz a mászlenyica, második szakaszába lépve finom Sztakan teát iszunk, és házi blinit (orosz palacsinta), illetve olagyjit (orosz minipalacsinta) eszünk, ezzel a hagyományos napszimbólummal köszöntjük a tavaszt és az újjászületést: mihez kezdünk régi-új életünkkel?

A programról, illetve a filmről bővebben itt, a helyszín: Kino Café (Budapest, Szt. István krt. 16).

Előtte: Szasulja és Andrea beszélgetnek Viczai Péterrel, számos Viszockij-könyv szerzőjével, a Tilos Rádió Vosztok című műsorában holnap este 18.3o-tól. Itt lesz hallható, illetve az FM 9o.3 hullámhosszon. Hallgassatok minket!

Honnan ismerős a lány?

Az 1980. július 25-én, 42 évesen elhunyt énekes-költő-színész Vlagyimir Viszockij egy 2010-es közvélemény-kutatás szerint az oroszok 2. számú kedvence volt a huszadik századi kultúrhősök közül. (A mindenek felett álló kedvencet is könnyű kitalálni: Jurij Gagarin, ki más.) Egyszerre volt a nép egyszerű gyermeke, aki mindenkivel, de tényleg mindenkivel tudott egy jót beszélgetni (a legeldugottabb üzbég, ukrán, belorusz, kazah kisvárosban, ahol csak koncertet adott, mindig akadnak tucatnyian, akik váltig állítják, hogy személyesen ismerték Vologyát, náluk evett plovot, amikor errejárt), és egyszerre volt igazi popsztár hivatalosan megjelent nagylemez nélkül: csak neki volt a városban Mercedese, összejött minden szovjet férfi álmával, a francia színésznővel, Marina Vladyval, így aztán külföldre is utazhatott, sokat, és az evidens vodkázáson túl ő még drogozott is. Mondjuk bele is halt.