Mi történik, ha művészek találkoznak filozófusokkal és kritikusokkal? A hatalom számára semmi jó, mivel a szabad gondolkodást követve közzé teszik, amit látnak, tapasztalnak. Mindezt nem akárhogyan, hanem nemzetközileg: számos fórumon, magas színvonalon és több nyelven. Ráadásul a médiumok száma szinte végtelen, legyen szó hírekről, színházról, filmről, akcióról, esszéről, vagy akár nemzetközi petíció aláírásáról. A mozgalom 2003-ban alakult Péterváron azzal a céllal, hogy a politikai elmélet, a művészet és akció eszközeivel tegyen hitet a kollektivizmus, az önszerveződés és a szolidaritás mellett. A platform teret ad a vele azonosuló egyéni művészeti akcióknak és a politikai irányítás alatt működő kisebb csoportoknak. A Sto gyelaty saját hírportált is működtet. 

A nyugati sajtó a sto gyelaty (a csoport az angol átiratot használja brandként: chto delat) kérdést egyenesen Leninnek tulajdonítja (mint oly sok mindent), ami egy orosz (vagy az orosz kultúrát mélyebben ismerő) számára Csernisevszkij művét juttatja eszébe,  ennek örökségét vállalja magáénak a csoport nem tagadva meg Lenint sem. A diskurzust, a széleskörű civil egyeztetést nem is kellene elvakult baloldaliságnak értelmeznünk, ha nem a mai orosz valóságból figyelnénk, ahol a különböző hangok egyetértésben olvadnak össze abban, hogy nincs szavuk a hatalommal szemben a saját országukban, amint azt a lenti filmben oly szépen megkomponáltak.

A film fontos helyet foglal el a társaság repertoárjában, kísérleti film-performanszaik (songspiel) sokféle hagyományból táplálkoznak, szívesen használják a musical eszközeit, ötvözve az installáció, és a mozgásművészet elemeivel ugyanakkor rímelve a dokumentarista irányzatra. Az alábbi film a Péterváron építendő szimbolikus Gazprom torony körüli vitákat, a hatalmi és civil egymásnak feszülést komponálják meg. A polifonikus tömeg egyetért a meg nem hallgatottságában, a felettük pöffeszkedő pénz, tőke és politika és udvartartás (azaz az őket kiszolgáló művészek) a hatalom mindenhatósága mellett tesznek hitet. A Gazprom film innen töltehető le.

A szilaj és vadul aktuális mozgalom nemzetközi tereken hódít, hiszen nagyrészt pétervári, moszkvai, nyizsnyij novgorodi  (két- vagy többlaki) migránsokés helyiek az alkotók, akik érzékenyen reagálnak aktuális társadalmi és politikai rezdülésekre: külföldön ugyancsak (számos nemzetközi konferencián, kiállításokon, külföldi tematikájú filmeken). A kelet és nyugat, a történelem, a civil társadalom válsága, a demokratikus deficit, és az egyetemes emberi kiszolgáltatottság mind megfogalmazódnak a művészeten, mint mindenen felülálló és legfőbb rendezőelven keresztül exponált alkotásokon keresztül, mivel  a Mit tegyünk? a  művészet és az értelmiségi diskurzus átpolitizálását deklarálja. Nem mentes persze a kristálytiszta kommunista ideológiától sem, amit a mai kor kérdéseinek fényében (át/ újra) értelmez. Bővebben itt. A fenti fotókon Dmitrij Vilenszkij és Caplja látható. További képek Dmitrij Vilenszkij kiállításáról Baden Badenben itt és fent.

Башня. Зонгшпиль /// The Tower: A Songspiel from chto delat on Vimeo.