Oroszok

Az adme.ru szerkesztősége minden évben összeállítja az orosz reklámfilmek top10-es listáját, elkészült a 2012-es tizes is. Van köztük generálszósszal leöntött tucattermék, de akad valóban érdekes is, meg olyan is, amelyik csak az oroszoknál születhetett meg.

Az igazi modern apa, egy külföldi Moszkvában, avagy oligarchák angol mestere: English Dad-del folytattuk a beszélgetést. Oligarchákról, az orosz dadusokról, és a kulturális különbségekről faggattam. A múlt heti bejegyzést ld. itt. A blog itt: www.englishdadinmoscow.com

(For the English version of the interview scroll)

Gingerina: A leírásod alapján úgy tűnik, mintha egyfajta burokban élnél. Enyhít ezen, ha külföldiekkel lépsz kapcsolatba, vannak helyi klubok, közösségek?

English Dad: Igen, rengeteg klub van itt. Először a Brit Nők klubjába léptem be, befogadnak férfiakat is, bár azt mondják hivatalosan nem. Nincsenek is itt férfiak. Én voltam az egyetlen férfi, amikor beléptem, majd két másik is csatlakozott. Rengeteg klub van: szoptatós klub, oda is be akartam lépni. No nem azért, hogy melleket nézzek, vagy szoptassak, hehe. Szóval vannak szoptatós klubok, kávés reggeli klubok, babacsoportok, nemzetközi nő klub. Időnként eljárok babacsoportokba. Rengeteg klub szerveződik a gyerekek, és a családok köré.

G: Hogyan boldogulsz orosz nyelvtudás nélkül? Jól tudom, hogy nem beszélsz oroszul?

E. D. Ezt mindig megkérdezik, de ez nem gond. Oroszország előtt Szlovákiában éltem és nem beszéltem szlovákul. Nem vagyok jó nyelvekben, nem szeretem a nyelveket, bár biztosan neki kéne állnom. Nem kell ahhoz oroszul tudni, hogy Oroszországban élj. Némi ésszel és megfigyeléssel általában ránézésre meg tudod mondani, hogy ki beszél angolul. A harminc alattiak kicsit, vagy nagyon jól beszélnek angolul. A negyven alattiak esélyes, hogy egyáltalán nem vagy nagyon kicsit tudnak angolul. Nem is kell angolul beszélned. Használhatod a kezed, például amikor tojást akarok venni, a boltban csirkehangot utánzok, mint amikor éppen tojik, és a boltosnő nevetve érti meg, hogy tojást akarok venni. Tanár vagyok, angolt tanítok, kicsit színésznek is kell lennem: használom a kezem, a mimikám, nem szükséges, hogy oroszul tudjak. Időnként persze előnyös lenne, hogy közelebb tudjak kerülni a kultúrához. Ha jobban meg akarod érteni a kultúrát, segít, ha beszéled az oroszt.

Meglepetés: leleplezzük englishdad igazi arcát!

Úgy tűnik, hogy a válság rákényszerítette az orosz gazdasági és politikai vezetőket, hogy némi pénzt értelmes célokra is költsenek el. Pedig ez a történet sem így indult. 2009 őszén fura dolgokra lehetett felfigyelni: egy teljességgel hibbant futurológus, bizonyos Makszim Kalasnyikov odesszai történész nyílt levelet írt az akkori elnöknek, amiben egy innovációs központ létrehozását szorgalmazta. Nem tudni, hogy miért pont egy őrült levele volt az, ami beindította a gépezetet, de tény, hogy Medvegyev felkarolta az ötletet és ráállította az embereit a megvalósításra. Szerencsére egy idő után Kalasnyikovot kihagyták a buliból, ő amúgyis meg volt sértődve azon, hogy a levelében részletesen leírt tervek helyett az orosz szilícium völgy kezd körvonalazódni a tárgyalásokon, így inkább írt egy másik nyílt levelet Putyinnak, hogy mondjon le, cserébe meghagyja a pénzét. Ezt az ötletét nem karolták fel.

Milyen az élet, ha az ember: 1. Férfi két gyerekkel otthon, 2. Egy oroszul nem beszélő brit kalandor Moszkvában, 3. Oligarcha otthonokba bejáratos tanár. Imádom ezt a pasit, aki a fenti három személy egybegyúrva. Két éve követem a blogját: izgalmas leírásokkal, csattanós történetekkel képek nélküli felületen mutatja be a saját, és Moszkva hétköznapjait. Interjúm alanya a titokzatos: English Dad In Moscow. www.englishdadinmoscow.com

Az interjú eredeti, angol változata lent olvasható (you can read the original text in English, just scroll)

Gingerina: Számomra az a legizgalmasabb a blogodban, hogy semmilyen keretbe nem illeszthető. Te hogyan határoznád meg a saját blogod?

English Dad: Ez egy humoros szociológiai megfigyelése annak, milyen is gyereket otthon nevelő apának lenni Moszkvában, Oroszországban. Rengeteg blogot írnak háztartásbeli anyák, Moszkvában (Oroszországban), vagy más országban élő külföldi anyák, akik napjaikat kisgyermekükkel otthon töltik. Az én blogom abban más, hogy egy eredetileg egy, majd két gyermekét otthon nevelő férfiról szól, aki ugyanakkor külföldiként él Moszkvában. Igyekszem humorosan, viccesen írni, ugyanakkor szociológiai érdeklődésem is árulkodó: a blog szociológiai megközelítésből íródik.

A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a rock csak és kizárólag angol nyelvű lehet. Jó, ha nagyon muszáj, meg lehet próbálni magyarul. De az összes többi nyelv csak szánalmas bénázás, vicckategória. És ezt a tételt a többezer francia, német, spanyol ellenpélda sem képes megcáfolni. Na és oroszul? Még a legelfogadóbb ismerőseim is csak mosolyognak, ha az orosz rockról mesélek.

A következő együttesek dalain lehet tesztelni, érdemes-e eleve kizárni az orosz rock hallgatását. Mondjuk nekik nem fáj, ha így döntünk, ők jól elvannak a párszáz milliós piacukon nélkülünk is.