Oroszok

Hogyan éljük túl a válságot? Sok ötlet elhangzott már ezügyben, most mondok én is egyet. Vegyünk orosz részvényeket! Az orosz gazdaság egy fokkal gyorsabban lábal ki a válságból, ráadásul a következő évek fő csapásirányáként az innovációt jelölte ki a következő elnök, akarom mondani a jelenlegi miniszterelnök, amiből az következik, hogy lesz egy-két orosz vállalat, amelyik - igazolandó az elnöki programot - tényleg új technológiákat fog beépíteni, és ettől vélhetőleg nyereségesebb és értékesebb lesz. Már csak azt kell eltalálni, hogy mely cégek lesznek ezek.

MICEX heti bontásban, 2008-2011

Szinte hihetetlen, de az 1935 óta működő orosz metró a mai napig mindössze egyetlen(!) napra volt bezárva: 1941. október 15-én, amikor a második világháborúban fel akarták robbantani az oroszok, hogy ne jusson német kézre. Ezt a napot kivéve rendületlenül üzemel. Nem is lehet az életet elképzelni nélküle, hiszen napi szinten milliók veszik igénybe, hogy A-ból B-be jussanak. Milliók naponta! Sokan közülük bizonyosan már nem is veszik észre, hogy micsoda különleges pompa és művészet veszi őket körül odalenn.

A Baumjanszkaja állomás

Magyarország külföldi címlapokra kerülésének egyik szükséges velejárója volt az Orbán Viktorra aggatott jelzők sokasága, melyek közül egy sem hangzott olyan jól, mint a "puszta Putyinja". Ráadásul az Orbán és Putyin közötti párhuzam nem csak első pillantásra találó, erről tanúskodnak a Magyarország "putyinizálódásától" író hazai cikkek is. Írásunkban utánajárunk, megérdemli-e Orbán a "puszta Putyinja" címet.

A megszokott nyugat-barát külpolitika elvetése, a nemzeti szuverenitás hangoztatása a nagy nemzetközi szervezetekkel való konfliktusoktól sem riadva vissza, az erősen központosított kormányzás, a média feletti hatalom növelése. Dióhéjban, ezek azok a pontok amik miatt sokan a putyini Oroszországhoz hasonlítják az orbáni Magyarországot. A lista életrajzi párhuzamokkal is bővíthető: jogi diploma, sport iránti rajongás, alacsony termet és párton belüli egyeduralom, hogy csak néhányat említsek.

Közismert, hogy a masszázs az svéd, a maffia ukrán, a szerető latin, a természetgyógyász pedig orosz. És tényleg! A kilencvenes évek elején, havonta nyílt egy-egy új természetgyógyászat a belvárosban, ahol többnyire keletről (Oroszországból) érkezett terapeuták, extraszenszek (olyan emberek, akik képesek energia átadásra) fogadták a betegeket. Nem véletlen ez, hiszen arrafelé az országban uralkodó materialista világnézet ellenére sem szüneteltették be az emberek (sem az állam) a hétköznapi gyógymódok gyakorlatát.

Elena elindított valamit, a film nemzetközi fogadtatása sorozatos elismerésben részesítette alkotóit a legkülönfélébb fesztiválokon Goa-tól Vancouver-en át Cannes-ig (Special Jury Prize). Zvjagincev pontosan egy éve 2011. január elején fejezte be a forgatást a Mosfilmmel. Elena hozzánk majdnem egy év elteltével érkezett meg, 2011. december 22-én volt a bemutatója. A film a mai orosz társadalom feszítő kérdésein, valamint a bűn és bűnhődés dialektikáján túl, erőteljesen épít a nőiség, az asszony problematikájára. Az orosz nő, mint áldozatkész, gondoskodó anya, illetve a férfi-női kapcsolatokban alárendelt szerepköre és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a túlélés mestere örök téma a vásznon és azon kívül. A karaktert ezúttal újracsomagolva kaptuk: Elenát Jelena helyett, az észak-európai színvilágot és kompozíciót idéző újorosz filmben, aminek főszereplőjét, Nagyezsda Markinát Európai Film Díjra jelöltek.