Oroszok

Az A-360-as jelzésű (korábban M-56) Lénának is nevezett 1235 km-es szövetségi autóutat, ami a Nyever folyótól egészen Jakutszkig vezet, 2006-ban a világ egyik legveszélyesebb útjává nyilvánították.

Enyhe sár

Amikor Moszkvai éveim után decemberben Budapestre érkeztem, kigombolt dzsekivel mentem haza a reptérről a 'fullasztó' melegben. Az volt az egyik leghidegebb év Magyarországon, hóval, szénszünettel az iskolákban. Az ember könnyedén alkalmazkodik a klimatikus viszonyokhoz, ma már én is vacogok, ha nulla alá esik a hőmérő. Moszkvában ezt így hívják: forr a tea. Nulla fokban ugyanis olvad a hó, ezért a nulla körüli nagymelegben a tea is felforr. A minusz harmincat azért Moszkvában is megéreztük, nem kellett iskolába menni. Boldogan csúszkáltunk a hidegtől porhanyóssá vált hóban, igaz rövidebb ideig mint általában, és a könnyezés is fájt: ráfagyott az arcomra. Később, egyetemistaként, kifejezetten üdítő volt a hajnalba hajló lumpolások után a friss, arcot pirító hidegben pirozsokot majszolva józanodni. A hideg ugyanis fájó józanságot kölcsönöz, amit csakis módszeres és kitartó, alapos vodkázással lehet enyhíteni, vagy a csontvelőig átforrósító venyigéző fürdőzéssel az orosz bányában (fürdőben). Tudták ezt a szocialista jóllét-felelősök is, az egységáron szolgáltatott távfűtés pazar meleget sugárzott az otthonokban, talán hogy a vacogó nép hazatérve hálát adjon a rendszernek. Mindenesetre korán megtudtam, hogy minden viszonylagos, van ennél hidegebb,

a gyémántok földjén.