Oroszok

Koncsalovszkij, Mihalkov és egy filmrajongó

Van az Arany Sas, amit a Nemzeti Filmművészeti Akadémia adományoz. Bármilyen jól hangzik az Akadémia neve, ez egy privát cucc; Viktor Vekszelberg pénzeli többek között, és Nyikita Mihalkov mozgatja a szálakat. Januárban volt a díjkiosztó, a Fehér tigris című misztikus-háborús-tankos filmé lett az Arany Sas, de a tatáros-történeti Horda is kapott jó sok elismerést.

Amikor Moszkvai éveim után decemberben Budapestre érkeztem, kigombolt dzsekivel mentem haza a reptérről a 'fullasztó' melegben. Az volt az egyik leghidegebb év Magyarországon, hóval, szénszünettel az iskolákban. Az ember könnyedén alkalmazkodik a klimatikus viszonyokhoz, ma már én is vacogok, ha nulla alá esik a hőmérő. Moszkvában ezt így hívják: forr a tea. Nulla fokban ugyanis olvad a hó, ezért a nulla körüli nagymelegben a tea is felforr. A minusz harmincat azért Moszkvában is megéreztük, nem kellett iskolába menni. Boldogan csúszkáltunk a hidegtől porhanyóssá vált hóban, igaz rövidebb ideig mint általában, és a könnyezés is fájt: ráfagyott az arcomra. Később, egyetemistaként, kifejezetten üdítő volt a hajnalba hajló lumpolások után a friss, arcot pirító hidegben pirozsokot majszolva józanodni. A hideg ugyanis fájó józanságot kölcsönöz, amit csakis módszeres és kitartó, alapos vodkázással lehet enyhíteni, vagy a csontvelőig átforrósító venyigéző fürdőzéssel az orosz bányában (fürdőben). Tudták ezt a szocialista jóllét-felelősök is, az egységáron szolgáltatott távfűtés pazar meleget sugárzott az otthonokban, talán hogy a vacogó nép hazatérve hálát adjon a rendszernek. Mindenesetre korán megtudtam, hogy minden viszonylagos, van ennél hidegebb,

a gyémántok földjén.

Elena elindított valamit, a film nemzetközi fogadtatása sorozatos elismerésben részesítette alkotóit a legkülönfélébb fesztiválokon Goa-tól Vancouver-en át Cannes-ig (Special Jury Prize). Zvjagincev pontosan egy éve 2011. január elején fejezte be a forgatást a Mosfilmmel. Elena hozzánk majdnem egy év elteltével érkezett meg, 2011. december 22-én volt a bemutatója. A film a mai orosz társadalom feszítő kérdésein, valamint a bűn és bűnhődés dialektikáján túl, erőteljesen épít a nőiség, az asszony problematikájára. Az orosz nő, mint áldozatkész, gondoskodó anya, illetve a férfi-női kapcsolatokban alárendelt szerepköre és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a túlélés mestere örök téma a vásznon és azon kívül. A karaktert ezúttal újracsomagolva kaptuk: Elenát Jelena helyett, az észak-európai színvilágot és kompozíciót idéző újorosz filmben, aminek főszereplőjét, Nagyezsda Markinát Európai Film Díjra jelöltek.