Oroszok

Egy rendesen öltözött, szimpatikus ötven év körüli férfi száll fel a buszra utolsóként, hogy ne sodródjon a tömeggel az autóbusz belsejébe. Miután az ajtók bezáródnak, a jármű elindul, az emberek felé fordul, menetiránynak háttal és elkezd beszélni: "Hölgyeim, ha önök között akad olyan, aki egyedül él és van problémája a lakás- és a ház körüli teendőkkel, hívjon bátran engem. Elmegyek és egy óra alatt mindent megszerelek, amit egy férfi otthon tud. Rendeljen férfit egy órára!" Aztán odacsúsztat valaki markába pár névkártyát és megkéri, hogy vegyen el egyet, a többit pedig adja tovább azoknak, akik nyúlnak érte. A következő megállónál leszáll. Így hallottam a történetet orosz unokatestvéremtől, Verocskától, aki a Moszkva melletti Malojaroszlavecben lakik, innen jár be minden nap a fővárosba dolgozni. Két óra a munkahelyre elektricskával, metróval és busszal, este pedig ugyanennyi vissza. Miért, nincs ebben semmi különös… khm-khm.