Pontosan harminc évvel ezelőtt egy tízéves amerikai kislány látogatást tett a Szovjetunióban. Szüleivel különösen Szentpétervárt szerette, majd a Fekete tenger partján üdült a legnagyobb úttörő táborban: az Artek-ben. Angolul folyékonyan beszélő kitűnőtanuló szovjet úttörők társaságában szórakozott, és a kilencágyas szobán osztozkodott, ahelyett, hogy elfogadta volna a külön lakosztályt.

Kalandjait, hazatérvén, könyvben írta meg, hogy a széles amerikai közönség is megtudja, a szovjet emberek pontosan 'ugyanolyanok mint mi'. A történet ott kezdődik, hogy Samantha megelégelve a médiából rázúdúló hidegháborús fenyegetéseket 1982-ben levelet küldött: egyenesen a frissen pártfőtitkárrá kinevezett Andropovnak. Ljonya Brezsnyev képével szerettek játszani a nyugati sajtóban, igazi mumus figura volt. (Andropov 1956-ban szovjet nagykövet volt Magyarországon).

A bűbájos pársoros levél, amiben a nukleáris háború miatt aggódik Samantha a Pravda címlapjára került. Kicsit később megérkezett Andropov kedves válasza is, amivel Samantha az amerikai sajtó címlapjait járta. Rögvest el is fogadta Andropov meghívását, hogy saját maga győződjön meg róla, a szovjet emberek a békéért dolgoznak.

Samantha tökéletesen képviselte a goodwill ambassador szerepét, természetessége, őszinte nyitottsága, és édes arca levette a lábukról mind a szovjeteket, mind az amerikaiakat. Sorsa tragikus: 1985. augusztus 25-én édesapjával életét vesztette a leszállásnál. Samantha 13 éves volt. A szovjet sajtó természetesen találgatásba, célozgatásba kezdett a halál körülményiről, ugyanakkor a propaganda gépezet méltóan hőssé avatta. Emlékére az Artek egyik sétányát nevezték el róla, szobrot emeltek neki, és bélyeget adtak ki Samantháról. Fényes karriert futhatott volna be, ebben a videóban a Disney Channel különleges riportereként Washingtonban képviselőket kap mikrofonvégre. A film portré is egyben: láthatunk képeket a szovjet utazásról is.

Ez pedig a szovjet bemutatása Samanthának, aki az országában kifejtett antiszovjet hisztéria miatt kényszerült levélírásra:

1986-ban amerikai felkérésre egy szovjet úttörő vette át a szerepet, a kitűnőtanuló Kátya Licsjovára esett a választás szigorú válogatás után. Katyának nehezebb szerep jutott, kevesebb spontaneitás és természetesség, sokkal inkább szigorú keretek és erőltetetett forgatókönyv mentén kellett aktivitását kifejtenie.

Kátya promó képe: a béke szovjet galambja.

A Szovjetunióban ráadásul nem szerették, valakinek a valakijét sejtették benne. Kátya valóban nem is volt átlag szovjet kislány, mint amilyen átlag amerikait reprezentált Samantha. Angolnyelvű spec-suliba járt, ahol Berezvoszkij maga, Gorbacsov unokája, ése egyéb hírességek.

Képen: találkozás az USA elnökével, Ronald Reagen-nel.

Kátya a Samantha Smith alapítvány felajánlását elfogadva két hetes látogatást tett az USÁ-ban, majd élményeit hosszú túrné keretében osztotta meg a szovjet emberekkel: arról mesélt, hogyan élnek ott.

Kátya járt gyorsétteremben, és a Disneylandben is.

A Licsjova lány édesanyjával a rendszerváltás idején el is hagyta az országot, iskoláit Kátya Párizsban folytatta, a Sorbonne után pedig pénzügyi karrierbe fogott. 2ooo után hazatért Oroszországba és az állami intézmények, minisztériumok után a legutolsó hírek szerint a repülőgép ipar után, az AvtoVaz elnöke lett.

Kátya Licsjova gyerekszínész (is) volt, több filmben játszott (pl. a Bambiban is), remekül tudott angolul, ezért is esett rá a választás. Mégis a rossznyelvek kikezdték annak idején, oly annyira, hogy manapság mereven elzárkózik az interjúktól, gyakran váltogatja a telefonszámát, és lakhelyét, hogy a kitartó orosz bulvár ne találja meg. Állítólag gyermekét egyedül neveli.