Oroszok

Nézem Steven Segalt táncolni a lezginkát, nézem és leáll az agyam. Nem csak képletesen megáll az eszem, nem csak azt se tudom sírjak vagy nevessek. Hanem nézem, nézem, végtelenítve, és az elmém egy szappanbuborék formájában elhagyja a testem, egy kicsit még a szobában lebeg, aztán kipukkad és végleg tovaillan.

Nem rossz táncos pedig Steven, Depardieu-nél például egyértelműen jobb, nem hiába, no, harcművészet meg mozgáskultúra az mindig is volt, a lezginkát járni meg arcizmok nélkül is lehet. Igaz, Gerard meg Kadirovval együtt ropta, azért pluszpont jár akárhogy is vesszük, de táncosnak Segal jobb táncos.

1930-ban Tádzsikisztánban a fiatal Igor Moiszejev tiszteletére előadtak egy helyi táncot, ami olyan nagy hatással volt a moszkvai Bolsoj Tyeatr fiatal balett-művészére, hogy rögtön eldöntötte a néptáncoknak szenteli életét. Pár évre rá megalapította társulatát a "Szovjetunió Néptáncegyüttesét" amely gyorsan világhírnévre tett szert, a Szovjetunió névjegykártyájává válva, amely "formájában nemzetközi, de tartalmában szovjet". A most 75 éves társulat a hétvégén Budapesten lép fel.

Szögezzük le gyorsan, a társulat már rég nem szovjet a tartalmában, ha egyáltalán valaha az volt. A nemzetköziség mellett ma leginkább a profizmus dominál, ami érthető, hiszen Moiszejev nem csak egy társulatot alapított, de az utánpótlásról is gondoskodott. Ez egyébként komoly bölcsességre és tanúbizonyságra utal, hiszen a 101 éves kort megélő 2007-ben elhunyt Moiszejev idős koráig aktív maradt a társulatban, jó pár generáció táncos átment a keze alatt. A különleges képzésnek köszönhetően a táncosok kőkemény tánc, balett, akrobatika és elméleti alapokkal érkeznek a társulatba.