Oroszok

Az Ősapa. Arról, hogy mi működik Oroszországban és mi nem.

Támogatta az Orosz Kulturális Minisztérium. Vagy nem látták: és ezért. Vagy látták, de nem értették: és ezért. Vagy látták, értették: és ezért. Félek a harmadik megoldástól. Másrészt ez a rajzfilm a fő állításával merőben ellentétesen azt is megmutatja, hogy egy nemzetről úgy is lehet gondolkodni, hogy rámutatunk a problémákra, reménykedve a változásokban.

Ennyi. Túlértelmeztem ezt a helyes kis bivalyos cuccot.

És ha már végképp kifogytunk a témákból, vagy annyira nem ismerjük azt a társaságot, amibe belecsöppentünk, hogy még vicceket sem merünk nekik mesélni, ha nincsen közös élményünk - segít a dal. Ha mindez Oroszországban történik meg velünk, akkor íme a közös dalkészlet egyik legfőbb vonulata: a rajzfilmdalok. Ezeket nullától százéves korig, nemtől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül mindenki tudja, ismeri, énekli, a szövegeket is alig-alig tévesztik.

7. Brémai muzsikusok dala "Ничего на свете лучше нету" (Nincs a világon jobb)

1969-ben megjelent a Grimm-testvérek ismert meséjéből készült szovjet rajzfilm, és ahogyan szokás volt, a rajzfilm zenéjét kiadták lemezen. És csak ekkor esett le a tantusz (a 15 kopejkás) - a lemezt 2 év alatt 28 millióan vették meg. Ugyanis a szerzők ebbe a mesébe szelidített változatban, de azért jól látható és hallható módon rockandrollt csempésztek. Az a jeje a szamártól a szovjet beatzene születésének a hangja. A hivatalos kritika elmarasztaló volt, egy komolyzenész egészen odáig ment, hogy a rajzfilm zenéjét "gyerekeknek szánt marihuaná"-nak nevezze. Aztán 1973-ban szóltak a rendező Inessza Kovaljovszkajának és a zeneszerző Gennagyij Gladkovnak, hogy jöhet a folytatás.

Mint minden komoly rajzfilmes országnak, a Szovjetuniónak is volt macskás filmje. A szovjet gyerekeknek Leopold és az ő elmaradhatatlan lila nyakkendője jutott. Meg a mesék zárómondata: Gyerekek, legyünk barátok (éljünk barátságosan). A történetek nem voltak túl bonyolultak: Leopold éli a lakótelepi szovjet kispolgárok hétköznapi életét, két kisegér (fantáziadús nevük: Szürke és Fehér) kihasználva a macska békés természetét, megpróbálja kizökkenteni nyugalmából ("Gyere ki, te aljas gyáva!"), ám ez nem sikerül nekik, mert Leopold bárgyúan boldog ugyan, de mindenre felkészült. A magyar változatban Márkus László hangja erősített rá Leopold negédességére. 1975-től 1987-ig 11 részt rendezett Anatolij Reznyikov, oroszul eleinte a legendás Andrej Mironov adta a hangokat, később Alekszandr Kaljagin (az orosz Haumann Péter) vette át a szerepet. A történetek egyszerűsége lehetőséget adott arra az alkotóknak, hogy szórakoztassák magukat: szinte az összes Leopoldban elrejtettek utalásokat korabeli szovjet filmekre, és valami miatt a 13-as szám iránti vonzalmukat is itt élték ki.