Mit várjon az olvasó, ha egy Sznob című újságot vesz virtuális kezébe? Bizsergető érzés, én egyfajta csillogó, gazdagok és szépek életérzést propagáló, csupa 'sikeres' üzletemberrel és média-arccal teletüzdelt galmouros parti fotókat felvonultató, fényes karriereket ismertető, amolyan olasz bulváros-közéleti lapot vártam. Ehhez képest a Sznob projekt inkább a közéleti oldalra billenti a mérleget, a kissé politikai-gazdasági, de erősen kulturális életmód magazinnal állunk szemben. Felvállaltan sznob: szűk közösséggel bír, ám tágabb közösséget épít, Oroszország határain kívül, össze hivatott kötni a moszkvai írót a bostoni programozóval és a londoni designerrel. Saját állítása szerint azokat, 'akik különböző nyelveken beszélnek, de oroszul gondolkodnak'.
A képen Ilja Baranov a Sznob művészeti vezetője, akit a Brit Design és Art Director-ok Egyesülete elismerésben részesített 2o11-ben.
Exkluzivitását és szerepvállalását a közízlés formálásában azzal hangsúlyozta, hogy összehozott egy éves díjat a 'Сделано в России', (azaz Oroszországban készült, a legpontosabban: Made in Russia) díjat. A cél országhatárokon túlmutat: az oroszokról és Oroszországról alkotott nemzetközi képet is hivatott formálni. A díj azokat illeti meg, akik az adott évben a leginkább hozzájárultak az Oroszországról alkotott kép formálásához a világban, illetve képviselték hazájukat saját alkotói területükön. A projekt artikuláltan ellenzéki hangvételű, sokszorosan hangsúlyozva, hogy van élet a putyinizmuson túl. Az egyik műsorvezető például, az ellenzékiségbe fordult médiabomba és képviselő Kszenyija Szobcsak volt (a link a Haarper's Bazaar-ban megjelent ínterjúra mutat, melyben Kszenyija elmeséli, változásainak történetét).
Utolsó kommentek