Oroszok

A tegnapi poszthoz hasonlóan ma is egy kicsit a távolba tekintünk, ezúttal nem csak térben, de időben is: a bálnasétány Csukcsföld egyik legismertebb látványossága (1977-ben tárták fel), pontosabban az Ittigran-szigeten található a Bering-szoros környékén, s nem csak természettudományos, de régészeti szempontból is nagy jelentőséggel bír.

Sziklás tundravidék ez, ahol a messzeségből fehér oszlopok látszanak kitűnni, nem is akármilyenek: grönlandi bálnák 5 méter magas állkapocscsontjairól (30 db) van szó. Az ezzel párhuzamos, de a parthoz közelebb eső csontvonal bálnák koponyájából (50-60 db) lett kirakva (a két vonal közötti részeken valamikor ételraktárok voltak – mintegy 150 –, amelyeket kövekből kirakott körök jeleznek), s találunk itt még egy 50 méter hosszúságú ugyancsak kővel kirakott utat is, amely egy kis, kör alakú térre vezet: ez görgelékkövekkel van jelölve, közepén pedig egy oltárhoz hasonló szikla is látható.

Nem csak méretével nyűgözi le az emlékmű a ritka szemlélőt, hanem építészeti struktúrájával: a kettő együtt a kutatók véleménye szerint egyértelműen arra mutat, hogy több eszkimó törzs központi szakrális helye lehetett.

Ha tetszett a bejegyzés, szeress minket a Facebookon! 

A Tolbacsik nevű aktív vulkánról viszonylag keveset hallani itthon, az elméletem szerint egyébként azért, mert Záhonytól még 7820km-re keletre van (légvonalban), a Kamcsatkai-félsziget túlsó oldalán. A frappáns elnevezésű Lusika33 fotóblog kalandorai azonban szerencsére nem csak hallottak a Tolbacsikról, hanem fel is másztak rá, hogy az alábbi csodás képekkel szórakoztassanak minket.

A Teve-sziklát az orenburgi területen találjuk, kilenc kilométerre délkeletre a Vosztocsnij nevű településtől az éppen kiapadóban lévő Ascsiszu patak bal partján. A mintegy húsz méter magas, s egyértelműen fekvő tevét formázó szikla az urálontúli terület egyik legeredetibb természeti formációja.

A táncoló, vagy részeg erdő bármennyire szokatlan, de mégsem egyedi (lásd a dániai trollok erdejét, vagy a kazahsztáni Scsucsinszkban található táncoló nyírfaerdőt), ellenben igazán sajátos hely. Kalinyingrád megyében a Kursszkaja Kosza Nemzeti Parkban találjuk. Az erdőt még a hatvanas években telepítették, s leginkább azzal lepi meg látogatóit, hogy egy jól behatárolható területén az összes vörösfenyő csudamód tekeredik, elágazik, néha pedig még orsót is formáz.

Azt talán kevesen gondolnák, hogy már Oroszországban is be kell vetni a hóágyúkat egy tisztességes téli környezet imitálására, nem is egészen erről lesz szó. Egy sokkal sajátosabb „havas csúcsot” (vagy holdbéli tájat?) szeretnék bemutatni, a Moszkvától 82 km távolságra található Voszkreszenk melletti Fehér hegyet, amit a közeli műtrágyagyár melléktermékből, foszforgipszből gyarapítanak napról napra.

A foszforgipsz nem sorolható a klasszikusan környezetszennyező anyagok közé, radioaktív elemtartalma, ami meghaladhatja a természetben előfordulható anyagokét, lehet káros hatással az emberi egészségre, tehát nem is kimondottan ártalmatlan. Nem csak hulladék, hanem az építőiparban is használatos anyagok is készülnek belőle, így tulajdonképpen a hegy egy raktár. Az Urál vidékén nem szokatlan az ilyen hegyek látványa, nem úgy Moszkva környékén.