Egy hülye is megtalálja Moszkvában járva a Vörös teret (szegény Venyicska az egyetlen kivétel). Szentpétervárban barangolva képtelenség nem beleütközni előbb-utóbb az Ermitázsba. De Oroszország nem minden turista-látványosságát lehet ilyen könnyen megtalálni. Posztunkban olyan nevezetességekről írunk, amiknek már a közelébe kerülni is igazi kihívás.
Őskori tenger
Mindössze egy 30 négyzetkilométernyi tó maradt a tajgán a mai Komi Köztársaság helyén elterülő egykori őstengerből. A tó partján számtalan értékes régészeti lelet került elő, és a táj páratlan szépségével is vonzza a turistákat. Megközelítése viszonylag egyszerű, hiszen a Moszkva-Vorkuta vasútvonalon található Szindor állomástól külön keskenynyomtávú vasútvonal vezet a tó szomszédságában található M-222-es javító munkatáborhoz. Bár a tábort nemrégiben bezárták, az elítéltek által épített vasútvonalat a mai napig a Szövetségi Büntetésvégrehajtási Szolgálat tartja ellenőrzése alatt.
Pugacsov barlangja
Jemeljan Pugacsov a 18. század legnagyobb parasztfelkelését vezette II. Katalin cárnő ellen. Mivel a cári seregeket éppen lekötötte az orosz-török háború, Pugacsovék leveréséhez két évre volt szükség. Pugacsov végül a vérpadon végezte, de a két év alatt összerabolt kincseinek nem akadtak nyomára. Ezek a legenda szerint az Aj folyó partján található barlangokban lettek elrejtve. Cseljabinszkban járva üljünk fel az 517-es marsrutkára, Szatka városában szálljunk át a helyi buszra és utazzunk Ajlino falucskáig. A barlangig innen már el is tudunk sétálni, és nincs más dolgunk, mint leereszkedni a húszméteres közel függőleges járaton. Az ideálisnak nem nevezhető körülmények ellenére, a barlang még az 1920-as években is lakott volt.
A csecsen Holtak városa
Coj-pede csecsenül azt jelenti Istenek falva, a helyet mégis inkább a Holtak városának nevezik. Nehezen megközelíthető folyóparti szirten elhelyezkedő ősi temetkezési helyen több, mint negyven kripta található, a legrégebbiek a 14. századból származnak. Groznijból marsrutkán utazzunk Irum-Kaliba, majd induljunk el gyalog Coj-pede irányába és reménykedjünk, hogy felvesz egy épp arra utazó helyi lakos. Fontos, hogy ne felejtsünk el látogatási engedélyt kérni az FSZB-től, hiszen a temetkezési hely a grúz-orosz határzónában fekszik.
Türkiz tó
Az 1500 méteres magasságban található Tajmenyje-tó az Altáj egyik legszebb természeti jelensége. A tavat két folyó is táplálja, melyeknek gleccserekből származó vize különös türkiz-színű csillogást kölcsönöznek a tó vizének. Bár a tó 100km-es körzetében nincs lakott település, rendszeresen szerveznek ide túrákat. Mindössze öt-hat nap, lóháton és gyalog.
A legészakibb ortodox kolostor
A Kozsozerszkij Megvilágosodás Férfikolostora még ebből a listából is kilóg, hiszen a sarkkörön túl elhelyezkedő kolostor lakói a mai napig áram nélkül élik mindennapjaikat. Ennek ellenére a kolostort rendszeresen meglátogatják zarándokok, akik közül sokan a helyszínen élik le életük hátralevő részét. Az Arhangelszki Régió Onega városából vonatozzunk el Nimegába. Innen még kb 110 kilométer van előttünk, úgyhogy iparkodjunk kifogni egy favágó-teherautót, ami elvisz minket az erdei ösvény elejére. A maradék 30km-t gyalog tegyük meg, majd tó partjára érve rakjunk egy nagy tüzet és reménykedjünk, hogy a túlpartról ezt meglátva küldenek értünk egy csónakot.
*
A poszt a Russia Beyond the Headlines cikke alapján született.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
Utolsó kommentek