Oroszok

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, úgy hívták Alekszandr Tatarszkij. Azt találta ki, hogy csettint egyet és megmenti az orosz animációs filmipart. És csettintett, és megmentette. Még ma is élne, ha meg nem áll a szíve álmában, 2007 egy szomorú éjszakáján.

Markus Forster, a jekatyerinburgi német konzul bár foglalkozását tekintve diplomata, a szíve mélyén cowboy. Saját country-zenét népszerűsítő heti műsora van a helyi rádión.

Egy saját autó tulajdonosának lenni még a brezsnyevi időkben is nagy kiváltságnak számított a Szovjetunióban, nemhogy az '50-es években. Közlekedni viszont muszáj volt, ezért aztán fontos szerepet játszottak a társadalom életében a motorkerékpárok. Nagyapám is egy Izs Planyetán töltötte a '70-es évek java részét, meg még a '80-asakból is egy keveset és (ahogy az szokás) a mai napig nosztalgiázva gondol vissza hű járgányára. Az alábbi galéria az ötvenes-hatvanas évek idilli világába kalauzol minket, ahol a Szovjetunió boldog elvtársai élik amúgy is vidám életüket, melyet még felhőtlenebbé tesz motorjuk. De emelkedjünk felül a propagandán és merüljünk el pár percre az Izsek, Urálok és Vjatkák világában.

Te ültél már szovjet motoron?

Hétfőn az Orosz Kulturális Központban lehetőségünk volt találkozni a legnépszerűbb mai orosz írók egyikével, Jurij Poljakovval. A Poljakovval! Személyesen. Ő a Gödölye tejben c. könyv írója, amit annyira szerettünk, hogy írtunk is róla.