A helyszín: Odessza. Az 1794-ben alapított és 1795-ben (II. Katalin valami görögösen csengő, de női nevet szeretett volna, hát így) elnevezett város kikötő és kereskedelmi központ, a 19. század végére már közel 40 %-ban zsidók lakják. A világ mentális térképére Eisenstein rakta fel, a Patyomkin páncélos című klasszikus filmmel, a az odesszai márványlépcsők azóta is turisták ezreit vonzzák. Ha egy kicsit többet tudunk Odesszáról, akkor Oroszország egy egészen különleges, hibrid kultúrájú városát ismerjük meg. Itt születik, konkrétabban a legendás moldovai kerületben egy szegény fuvarozó apától Mojse-Jakov Vinnickij 1891-ben. Hatévesen árvaságra jut, rendes zsidó iskolába jár, matrackészítést tanul. De nem ezért ismerjük. A hírhedt 1905-ös pogromok már a zsidó önvédelmi szervezetben találják, októberben részt vesz a harcokban, majd csatlakozik egy anarchista-kommunista bandához és egy-két szolídabb rablás után egy főrendőr meggyilkolásába keveredik. 1907-ben bíróság elé állítják, 12 év börtön az ítélet. És ahogy az lenni szokott, itt indul el a karrierje. Egyrészt itt ismerkedik meg Grigorij Kotovszkijjal, akkori bandavezérrel, későbbi polgárháborús hőssel, a szovjet folklór egyik sokat emlegetett alakjával. Másrészt kitanulja a szakmát, szakavatott rabló és bandavezér lesz belőle.

1917-ben szabadul és rögtön megszervezi Odessza legnagyobb és leghatékonyabb bandáját. Állítólag japán mintára alakítja ki a szervezetet, innen és a vágott szeméről kapja ragadványnevét: Japán Miska. Tucatjával szervezi a sikeres rablásokat, szigorú morális és esztétikai szabályok szerint: csak a gazdagokat, gyárosokat, az úri népet szabad rabolni,  és őket is csak elegánsan, ha lehet, erőszakmentesen. A nép imádja, a rablásai színházi eseménynek számítanak. A bolsevik párt is fantáziát lát benne, annál is inkább, mivel az időközben kitört polgárháborúban jól jön egy felfegyverzett, szervezett csapat. Miska Japoncsik rendesen kihasználja a helyzetet: egyrészt segít 1918-ban kikergetni a németeket a városból, másrészt az utcai csaták közben időt szakít arra, hogy a rendőrségi archívumot megszabadítsa 16ezer bűnöző adatlapjától, az évvégi csatározások közben pedig kinyítja az odesszai börtönöket. 1919 elején jól jön Kotovszkij barátsága: az intervenciós csapatok győzelemre állnak, Miska a bolsevikok segítségével illegalitásba vonul, színésznek álcázza magát. De nem sokáig bírja a semmittevést, Odessza francia megszállása alatt is folytatja a rablásokat, egészen áprilisig, amikor a vörösök kerültek pozícióba. A városban annyira elterjedtek a hírek, hogy Miska Japoncsik a politikai rendőrség új főnöke, hogy az újságokban kellett cáfolni a pletykát.

De a város nem tévedett akkorát: Japoncsik májusban megkapta az engedélyt, hogy katonai egységet szervezzen az odesszai rablókból. (A helyettese az a Mejer Zajder lett, aki később, 1925-ben lelőtte Kotovszkijt.) Az alakulatnak nem volt egyenruhája, sokan cilindert vagy szalmakalapot viseltek, de matróztrikót húzott mindenki. Petljura csapatai ellen kellett volna harcolniuk, de ez nem ment olyan könnyen: az indulás előtti bankett olyan jól sikerült, hogy négy napig nem tudtak mozdulni sem, aztán az alakulat kétharmada úgy döntött, hogy inkább mégse vonulnak háborúba, az eredeti 2200 emberből csupán 700 vett részt a harcokban. Ennek ellenére Japoncsik hadserege az első csatáját megnyerte! Elfoglaltak egy Vapnyerka nevű falut, kellően megdézsmálták, viszont a másnapi ellentámadásban szanaszét kergették őket, az életben maradtak kevés kivétellel dezertáltak. Köztük Japoncsik is, aki szeretett Odesszája felé vette az irányt, de útközben Voznyeszenszk határában a politikai rendőrség emberei rátaláltak és lelőtték. Hogy a legenda teljes legyen, a következő napokban kétszer is kiásták a sírját, hogy ellenőrizzék, tényleg meghalt-e a mindössze 28 évet élt rabló-forradalmár-legenda.

Odesszában azóta is mesélik hőstetteit, írtak róla regényt, operettet, dalokat, készítettek az életéből filmet és tévésorozatot. A bandájából megmaradtak kivándoroltak Amerikába és csatlakoztak a New York-i kemény zsidókhoz. Egy darabig ott is meséltek a húzottszemű Miskáról.