Utolsó hetét tölti hivatalában az Oroszországi Föderáció elnöke, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev.
Szegény-szegény Medvegyev igen nehéz körülmények között foglalta el az elnöki széket négy évvel ezelőtt. Nem elég, hogy sokan (én is), csak Putyin-bábját látták benne, aki melegen tartja főnöke székét, amíg az visszatérhet a kényszerű szünet után, de ráadásul ennek egyetlen lehetséges cáfolatát a Putyin-rezsim liberalizációjának és Oroszország modernizációjának sikeres elindítása jelentette számukra. Arra viszont aligha számított bárki is, hogy Medvegyevnek egyszerre sikerül a széket melegen tartania, illetve készséggel visszaadnia Putyin számára, és megkezdenie a liberalizációt.
Négy évet nehéz pár sorban összefoglalni, ráadásul Medvegyev legnagyobb eredményeit olyan kevésbé látványos, ám annál fontosabb területeken érte el, mint például az igazságszolgáltatási reform (új BTK, börtönkörülmények javítása, rabok számának csökkentése, gyűlöletbeszéd szabályozása stb.). Ugyanakkor történtek olyan említésre méltó események is, melyek hosszú távon változtathatnak érdemben az ország sorsán.
Medvegyev decemberben bejelentett politikai reformcsomagja a putyini reformok legtöbbet kritizált pontjaiban ígér változásokat: a közvetlen kormányzóválasztás visszaállításáról, a jelöltállításhoz szükséges követelmények könnyítéséről, a politikai decentralizációról szóló javaslatokat jelenleg a Duma tárgyalja. Amennyiben sikerül a törvényeket elfogadni, úgy nagyban megkönnyebbülhet az ellenzéki pártok élete a jövőben.
Utolsó kommentek