Vízfestékkel pacsmagolni, ahogy egyik, szegény rajztanárom mondta 'taknyolni' végtelenül felszabadító érzés: folyik a festék a papíron, márványozódik, vagy éppen összeér a többi színnel kavarodva. A legelemibb gombfestékek zárt világát nyitogatjuk Szofival, az összes színen végigrohanva az ecsettel, itt-ott elidőzve, vastagon merítve, hogy a papírra kenjük, fessük.

Olga Curina természetesen egészen mást művel, mint mi: képein illatos virágos mezők, csokrok, havas ágak, mesebeli erdő, aranyos cuki állatkák, és Renoir nyomdokaiban gyermek arcképeket fest az akvarell széles technikai tárházát bevetve.

>> a poszt folytatódik