Vízfestékkel pacsmagolni, ahogy egyik, szegény rajztanárom mondta 'taknyolni' végtelenül felszabadító érzés: folyik a festék a papíron, márványozódik, vagy éppen összeér a többi színnel kavarodva. A legelemibb gombfestékek zárt világát nyitogatjuk Szofival, az összes színen végigrohanva az ecsettel, itt-ott elidőzve, vastagon merítve, hogy a papírra kenjük, fessük.
Olga Curina természetesen egészen mást művel, mint mi: képein illatos virágos mezők, csokrok, havas ágak, mesebeli erdő, aranyos cuki állatkák, és Renoir nyomdokaiban gyermek arcképeket fest az akvarell széles technikai tárházát bevetve.
Olga olyan képeket fest, amiket szívsen látnék például képeslapokon, vagy illusztrációként mesekönyvben. Kedves, finom világ ez, gömbölyded, időnként durcás, máskor úgy tűnik a távolba réved, de mindig ott van egy banális, de mégis mosolytfakasztóan naív részlet.
A képek egy része megrendelésre készül, vagy éppen kitalálja Olga, hogy minek örülne a sok-sok városlakó otthonában.
Vannak kifejezetten a feng-shui jegyében készült alkotásai, szinte mindegyikben bájos, gyermeki csavarral. Ez az aranyos teknős mindent visz a vizet fodrozó hajó mellett:
A téli mese:
Végül, a mesebeli erdő, holott csupán egy hétköznapi dácsa lehet:
Utolsó kommentek