Oroszok

Az orosz Jekatyerina Panyikanova képeihez "vászonként" régi könyveket használ fel. Errata Corrige (hibajavítás) c. képsorozata gyermekkorának könyvlapokon való - első pillanatra talán - szokatlan felidézése.

 Takács Máté festő, de a budapesti ínyencvilág és az éjszaka is jól ismeri. Ismert kocsmákban és kultúrpontokon, galáriákban bukkannak fel képei már vagy tizenöt éve. Nagy kaland  vár rá: képeivel hamarosan, pontosan 29 nap múlva, Vlagyivosztokba utazik. 

Az út előkészületeiről Máté blogot ír. Az utazáshoz szükséges költségekhez -- melyek közül a képek szállítása talán a legtetemesebb -- bárki hozzájárulhat, akár kicsivel is, mindennek van helye és leginkább jövője. Meg jelene.

Gingerina: Miért éppen Vlagyivosztok?

Takács Máté: Vlagyivosztokot nem én választottam, hanem ő engem. Az üzletbe, ahol dolgozom, bejött egyszer két orosz nő. Beszélgettem velük, vásároltak, majd hívtam nekik egy taxit. A várakozás közben jött egy sugallat, és elmondtam nekik, hogy festő vagyok. Mire ők: - Én pedig egy galéria igazgatója vagyok, a társam pedig az art director. Elkérték a portfóliómat, és két nap múlva megkérdezték, volna-e kedvem Vlagyivosztokban kiállítani. Mit is mondhattam volna?

Gingerina: Hol húznád meg a határt Kelet és Nyugat között?

Takács Máté: Vlagyivosztoknál. :)

Gingerina: Mit viszel a képekkel együtt?

Takács Máté: Csak a legszükségesebbeket, könyvet, fényképezőgépet, fotót a két nőről, akikkel élek - a feleségemről és a lányomról. Elviszem az Új Művészet júliusi számát, mert megjelent benne egy cikk a múltkori kiállításomról, és pont az a két kép van benne, amit ők is kiválasztottak. 

Gingerina: Hogy van a hátad? Megreccsent a képek súlyától.

Takács Máté: Igen, már jobban, egy masszőr barátom és egy gyulladáscsökkentő gyógyszer segített.

Gingerina: Mit hoznál magaddal haza Oroszországból?

További érdekességekért szeress minket a facebook-on!

Vízfestékkel pacsmagolni, ahogy egyik, szegény rajztanárom mondta 'taknyolni' végtelenül felszabadító érzés: folyik a festék a papíron, márványozódik, vagy éppen összeér a többi színnel kavarodva. A legelemibb gombfestékek zárt világát nyitogatjuk Szofival, az összes színen végigrohanva az ecsettel, itt-ott elidőzve, vastagon merítve, hogy a papírra kenjük, fessük.

Olga Curina természetesen egészen mást művel, mint mi: képein illatos virágos mezők, csokrok, havas ágak, mesebeli erdő, aranyos cuki állatkák, és Renoir nyomdokaiban gyermek arcképeket fest az akvarell széles technikai tárházát bevetve.