Oroszok

Több kört futott egy (hiányos tartalmú, viszont angol nyelvű) link közösségi oldalakon, hírportálokon. Az egyik híres szovjet szobrász (ha nem is a leghíresebb, de a legszovjetebb), Szergej Merkurov, megannyi Sztálin-szobor megalkotója állítólag elkészítette, állítólag 1931-ben a szovjet szexábécét. Ami tény: van egy füzetecske, benne az orosz ábécé 36 (!) betűje, akvarell, 18,5x24,5 cm-es képek, minden betű tömény pornóval illusztrálva. Ami furcsává teszi az egészet: 1931-ben, ahogyan most is, az orosz ábécé 33 betűből állt. Az 1918-as írásreform kivett a rendszerből négy betűt: ѳ (= fita, már addig is csak egyházi szövegekben használták), i (= i, az egységesítés érdekében csak egyféle i maradt, az и), ѣ (= jaty, ez régebben önálló hangértékkel bírt, de később teljesen e-vé vált, maga az írásjel a régi orosz írás politikai szimbóluma lett), ѵ (= izsica, ez is i betű volt, régi egyházi szövegekben fordult elő). Az élesszemű és számolásban jeles olvasó biztos észrevette, hogy egy betűvel még adós vagyok: az opcionális (vagyis írásban nem kötelezően jelölt) ё betű része a 33 betűből álló máig használatos orosz ábécének, és bár már a 18. század végétől használták, a reform előtti ábécékben nem jelölték.

Vízfestékkel pacsmagolni, ahogy egyik, szegény rajztanárom mondta 'taknyolni' végtelenül felszabadító érzés: folyik a festék a papíron, márványozódik, vagy éppen összeér a többi színnel kavarodva. A legelemibb gombfestékek zárt világát nyitogatjuk Szofival, az összes színen végigrohanva az ecsettel, itt-ott elidőzve, vastagon merítve, hogy a papírra kenjük, fessük.

Olga Curina természetesen egészen mást művel, mint mi: képein illatos virágos mezők, csokrok, havas ágak, mesebeli erdő, aranyos cuki állatkák, és Renoir nyomdokaiban gyermek arcképeket fest az akvarell széles technikai tárházát bevetve.