Az imént találtam rá véletlenül egy szép és izgalmas facebookos rajongói oldalra, a "Русская душа. Sentimento ruso"-ra. Magam is hónapok óta hétről-hétre készülök írni az orosz lélekről, de a téma grandiózussága, beláthatatlan mélysége mindig megijeszt és ilyenkor leblokkolok. Őszintén kíváncsi lettem rá, hogy ki az a bátor, aki meri alkalmazni ezt a címet (Az orosz lélek) és főleg, hogy mire…? Aztán amikor az üzenőfalra feltöltött 475 képet megnéztem, döntő többségüknél nagyokat bólogattam és közben dünnyögtem magamban, "hátezaz", "errőlvanszó", "pontosan", "tényleg". Egyszerre volt nehéz - mert sok a jó fotó - és könnyű kiválasztani azt a hármat, amikről tudom, hogy mindazok, akik voltak a valahai Szovjetunióban hasonlóképpen reagálnak majd. Akik pedig nem voltak, azok is, mert tökéletesen látszik rajtuk, hogy az ott egy más, egy karakteres, őszinte, egyszerre naiv és kegyetlen világ.

>> a poszt folytatódik