A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, úgy hívták Alekszandr Tatarszkij. Azt találta ki, hogy csettint egyet és megmenti az orosz animációs filmipart. És csettintett, és megmentette. Még ma is élne, ha meg nem áll a szíve álmában, 2007 egy szomorú éjszakáján.
És ha már végképp kifogytunk a témákból, vagy annyira nem ismerjük azt a társaságot, amibe belecsöppentünk, hogy még vicceket sem merünk nekik mesélni, ha nincsen közös élményünk - segít a dal. Ha mindez Oroszországban történik meg velünk, akkor íme a közös dalkészlet egyik legfőbb vonulata: a rajzfilmdalok. Ezeket nullától százéves korig, nemtől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül mindenki tudja, ismeri, énekli, a szövegeket is alig-alig tévesztik.
7. Brémai muzsikusok dala "Ничего на свете лучше нету" (Nincs a világon jobb)
1969-ben megjelent a Grimm-testvérek ismert meséjéből készült szovjet rajzfilm, és ahogyan szokás volt, a rajzfilm zenéjét kiadták lemezen. És csak ekkor esett le a tantusz (a 15 kopejkás) - a lemezt 2 év alatt 28 millióan vették meg. Ugyanis a szerzők ebbe a mesébe szelidített változatban, de azért jól látható és hallható módon rockandrollt csempésztek. Az a jeje a szamártól a szovjet beatzene születésének a hangja. A hivatalos kritika elmarasztaló volt, egy komolyzenész egészen odáig ment, hogy a rajzfilm zenéjét "gyerekeknek szánt marihuaná"-nak nevezze. Aztán 1973-ban szóltak a rendező Inessza Kovaljovszkajának és a zeneszerző Gennagyij Gladkovnak, hogy jöhet a folytatás.
Bár Amerikában már 1916-ban kifejlesztették a technicolor filmet, ami a '20-as évektől a legnépszerűbb Hollywoodi mozi alapanyag lett, a szovjet színesfilmgyártásnak meg kellett vívnia a maga harcát, nem utolsósorban politikai okokból. A Toldi és Corvin mozik által tartott Orosz Animációs Filmnapok az idei szezonban az orosz és szovjet filmgyártás kísérleti anyagait mutatják be. Hétfő este az első színesfilmes próbálkozásokból láthattunk válogatást.
A szovjet filmgyártás a '30-as évek közepére ért el odáig, hogy a színesfilmmel kísérletezzen. A vezető kutató Pavel Mersin hamarosan meg is alkotta a "trjohcvetka" rendszert, amely - ha nem értem nagyon félre a helyzetet - az amerikai technicolorhoz hasonlóan három különböző színű negatívra vette fel a filmet, amit aztán újra összerakva el tudták készíteni az első színes pozitívokat. Bár 1936 és '46 között több ilyen technikával készült filmet is gyártott Mersin csapata, az elmúlt hetven évben nagyon kevesek láthatták ezeket a felvételeket, nem utolsó sorban a filmek öregedése és extrém tűzveszélyessége miatt. A digitális techinka fejlődésével azonban az Orosz Állami Filmarchívum munkatársai a kétezres évek végén nekiláttak a felvételek rekonstruálásához, és budapesti bemutatóval az (orosz) országhatárt is átlépték a felvételek. A rajzfilmeket blogunk avatott filmkritikusa, Csonka Anna értékeli:
Fjodor Hitruk, a szovjet animáció megújítója, a legendás orosz Micimackó sorozat rendezője 95 éves korában elhunyt. Emlékezzünk rá legfontosabb alkotásaival.
Utolsó kommentek