Egy éve, még aligha mert volna fogadni bárki is arra, hogy Hodorkovszkij első helyét a nyugaton leginkább félreértett orosz politikai szereplők rangsorában színes göncökben harisnyával a fejükön ugrabugráló fiatal lányok ingathatják meg. Pedig így van; a szabad világ sajtója és csillagai a vitathatatlanul bűnös Hodorkovszkij után manapság három (tíz) egyértelműen hibbant nőt emeltek piedesztálra.

Merjünk szembenézni a tényekkel, Nyagyezsda Tolokonnyikova és társai (Marija Alehina, Jekatyerina Szamucevics) nem normálisak. Lehet, hogy nem vagyok teljesen kompetens a radikális, kortárs, politikai performanszok megítélésében, de McDonald's dolgozók élő macskákkal (!) való megdobálása, egy fagyasztott csirke vaginába erőltetése vagy rendőrautók felborítása (alkalmasint egy rendőrrel a kocsiban) számomra nem legitim módjai a művészetnek. Persze nem mondom, hogy egyáltalán nincs létjogosultsága a polgárpukkasztásnak, sőt az FSZB székház ablakába erektált harminc hatvanöt méteres fallosz, vagy a kormányépületre kivetített kalózjel kifejezetten kreatív módjai a politikai aktivizmusnak. Komoly kétségeim vannak afelől azonban, hogy ha Madonna, Paul McCartney vagy Barack Obama és a nyugat felháborodott tömegei végigolvasnák a Pussy Riot és az Art Gruppa Vojna performanszainak hosszú listáját, akkor is teljes mellszélességgel állnának-e ki "szegény butuska" lányok mellett, akiket hagyni kellene kitombolniuk magukat, amíg még fiatalok.