Egy éve, még aligha mert volna fogadni bárki is arra, hogy Hodorkovszkij első helyét a nyugaton leginkább félreértett orosz politikai szereplők rangsorában színes göncökben harisnyával a fejükön ugrabugráló fiatal lányok ingathatják meg. Pedig így van; a szabad világ sajtója és csillagai a vitathatatlanul bűnös Hodorkovszkij után manapság három (tíz) egyértelműen hibbant nőt emeltek piedesztálra.

Merjünk szembenézni a tényekkel, Nyagyezsda Tolokonnyikova és társai (Marija Alehina, Jekatyerina Szamucevics) nem normálisak. Lehet, hogy nem vagyok teljesen kompetens a radikális, kortárs, politikai performanszok megítélésében, de McDonald’s dolgozók élő macskákkal (!) való megdobálása, egy fagyasztott csirke vaginába erőltetése vagy rendőrautók felborítása (alkalmasint egy rendőrrel a kocsiban) számomra nem legitim módjai a művészetnek. Persze nem mondom, hogy egyáltalán nincs létjogosultsága a polgárpukkasztásnak, sőt az FSZB székház ablakába erektált harminc hatvanöt méteres fallosz, vagy a kormányépületre kivetített kalózjel kifejezetten kreatív módjai a politikai aktivizmusnak. Komoly kétségeim vannak afelől azonban, hogy ha Madonna, Paul McCartney vagy Barack Obama és a nyugat felháborodott tömegei végigolvasnák a Pussy Riot és az Art Gruppa Vojna performanszainak hosszú listáját, akkor is teljes mellszélességgel állnának-e ki „szegény butuska” lányok mellett, akiket hagyni kellene kitombolniuk magukat, amíg még fiatalok.

Apropó butuska lányok, azt ugye senki nem felejtette el időközben, hogy mégiscsak egy feminista társulatról beszélünk, akik ha nem lennének elfoglalva azzal, hogy hány napot kell még a börtönben aludniuk, nem örülnének neki, hogy sokan kifejezetten soviniszta szövegekkel mentegetik őket. De itt kell megemlíteni még annak a pikantériáját is, hogy még a csoport céljait egekig magasztaló nyugati sajtóban is hogy, hogy nem a legdekoratívabb Tolokonnyikova szerepel a legtöbb képen.

Számít ez a Megváltó Krisztus Székesegyházban történtek szempontjából? Annyiban mindenképp, hogy a mellékelt ábra jól mutatja, nem ártatlan/szemtelen/butuska lányokról van szó, hanem (szerintem őrült), de tudatos, felnőtt emberekről, akik úgy döntöttek egy zord februári reggelen, hogy aznap a Megváltó Krisztus Székesegyház szoleáján fognak ugrabugrálni és kiabálni, oda nem illő öltözékben, oda nem illő szavakat. Márpedig a Megváltó Krisztus Székesegyház szoleáján ugrabugrálni és kiabálni huliganizmus, vagyis törvényellenes.

Csakhogy ezzel rögtön átértünk az érem másik oldalára, mert a törvénytelen és a két év letöltendő börtönbüntetés között van néhány árnyalatnyi különbség. Ha megnézzük a szellemesen megvágott videó egyik vágatlan verzióját, jól látható, hogy a performansz élőben egészen szánalmasnak tűnik. A lányok ugyan felfutottak a színpadra, de alig volt érkezésük levetni a télikabátjukat, már rángatták is le őket a szoleáról, ráadásul (bár kicsit kiabáltak a helyszínen is) a videón hallható zene stúdiófelvétel és utólag lett a kép alá játszva. A helyszínen imádkozó hívek kétség kívül megijedhettek egy kicsit, kétség kívül meg lettek zavarva vallásuk gyakorlásában, de aligha vehetőek komoly az olyan vallomások melyek szerint az aktivisták „démoni rángatózása” olyan lelki traumához vezetett, ami utána két hónapon át meggátolta az egyik dolgozót a munkába járásban. Az aktivisták egyébként utólag bocsánatot kértek minden pravoszláv hívő embertől, akiket megsértettek vallásukban.

Az orosz büntetőtörvénykönyvben van a Pussy Riot akciójára jól illő passzus: rendzavarásért (melkoje huligansztvo) ezer rubel bírság és tizenöt nap fegyház közötti büntetés róható ki. Ezek bármelyike teljesen indokolt lett volna a Pussy Riot akciója után. Alighanem nagyjából ezzel számolhattak a Pussy Riot tagjai is, azzal viszont nem, hogy rajtuk statuálnak példát. Hogy miért pont rajtuk és miért pont most az persze nem teljesen világos. Azt azonban muszáj leszögezni, hogy nem egyszerűen Putyin kritizálása miatt borult ki a bili. Aki tud oroszul, vagy kicsit is követi az orosz politikát tudja, ma Oroszországban nagyjából annyit lehet kritizálni a rendszert, vagy magát Putyint, amennyit csak szeretné az ember. Persze nem akárhol, például a tévében nem annyira, na de azt mi is tudjuk jól, hogy ez nem csak autoriter rendszerekben okoz sokszor nehézséget. Vannak emberek (a délceg Nyemcov, vagy a harapós Kaszparov), akik már vagy tíz éve űznek sportot abból, hogy Putyint kritizálják egészen jól meg is élnek belőle.

Sokkal valószínűbb, hogy az ítélettel a radikalizálódó protestmozgalmak tagjainak kedvét igyekszik elvenni az állam az aktív politikai részvételtől (bár a jelek szerint inkább olajat öntött a tűzre), de az is lehet, hogy az orosz társadalom annak a 30-40%-ának a kedvére akart tenni, akik határozottan elítélik a Pussy Riot akcióját és elítélve akarják látni annak tagjait.

Így vagy úgy, már megint botcsinálta mártírjai vannak az orosz politikának, akik alighanem valamikor a vádak ismertetése utáni első sokkból való feleszmélésük után jöttek rá arra, hogy most már nincs mit tenni, meg kell próbálni a szólásszabadság ártatlan harcosai öltözetében megjelenni nyugaton, abból aztán még akármi is lehet. Hát úgy néz ki két év lesz belőle, meg Madonna szolidaritása. Kár, hogy ez utóbbi az alatt a két év alatt elég sovány vigaszt jelent.