Több ismerősöm ajánlotta figyelmembe a mostanság nagy port kavaró orosz punk együttest, a Pussy Riot-ot, azaz a Punci Lázadás-t. Mondták, róluk érdemes most írni. Körbenéztem a neten, s látom ám, hogy nemcsak barátaim, hanem Putyintól kezdve Madonnán át Sting-ig mindenki róluk beszél… Van valaki, aki még nem hallott róluk??

A Pussy Riot egy tavaly ősszel alakult formáció, ami 12-15 álarcot viselő lányból áll, akik nem is annyira zenéjükkel, mint inkább provokatív villámcsődületeket okozó megmozdulásaikkal szeretnék magukra felhívni a figyelmet. Nem sok idő kellett hozzá, hogy nemzetközi szinten fókuszba kerüljenek. Eleinte a metróban és a villamosok tetején hangoztatták Putyin ellenes nézeteiket, aztán valahogy felkerültek egy fogház tetejére is – azéra, amelyikben a politikai ellenzékieket tartják fogva -, és elénekelték a Halál a börtönre, szabadságot a tiltakozásnak (Смерть тюрьме, свободу протесту) c. dalukat, komplett összevisszaságot okozva az őrök körében, akik ijedtükben teljes blokádot rendeltek el.

Extrém művészetük helyszínéül szolgált még a Vörös tér is, vagy például egy múzeum, ahol orgiát rendeztek – de hogyan? – az országban uralkodó szexizmus és a patriarchális autoriter társadalom elleni tiltakozásuk jegyében. Érdekes, hogy ez hogy folytatódhatott tovább addig, míg 2012. február 21-én a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban előadták a Szűzanya, zavard el Putyint! (Богородица, Путина прогони!), ami aztán már kiverte a biztosítékot a hatóságoknál. A csoport több tagját letartóztatták. De a felvételek bejárták a világsajtót. Igazi szenzáció lett belőlük.

Jelenleg három fiatal lány (20 és 30 év közötti) várja az ítéletet, ami huliganizmusért akár hét év börtönbüntetés is lehet.

Az együttes megosztja az orosz értelmiséget és a közvéleményt meghatározó média személyiségeket. Vannak akik szerint büntetést érdemelnek, de vannak, akik azt mondják, hogy nevetséges lenne huszonéves fiatalokat a börtönbe küldeni azért, mert még polgárpukkasztós korszakukat élik. Én természetesen nem gondolom, hogy büntetni kéne őket, bár őszintén ez a kérdés nem is fogalmazódott meg bennem…

Inkább az, hogy hogyan juthattak a lányok ilyen messzire? Nem úgy értem, hogy kik lehetnek a támogatóik, hanem hogy vajon gondoltak-e szegények arra, hogy a jó bulin túl akár még mártír is válhat belőlük…

Mert értem én, hogy ha van egy eszmei támogató, akkor szuper vidám gerilla akciókat szervezni és állati izgi annak mentén alkotni, hogy csak illegális helyszíneken és mindig anonymus…, de felmerült-e bennük valaha, hogy egyszer majd éhségsztrájkot fognak kezdeni azért, hogy a gyerekeiket újra láthassák. A velük készült interjúkat olvasva, a videókat nézegetve, nekem úgy tűnik, hogy csupa energikus - ennek jelentőségét ők maguk hangsúlyozzák a leginkább -, vidám fiatal felnőttről van szó, akik szívesen szerepelnek és bandáznak. Hogy mindez mennyiben művészet, vagy mennyiben akció, vagy leginkább mennyiben művészeti akció, arról lehetne még beszélni (sőt, érdemes).

Akinek felkeltette az érdeklődését ez a punk zenébe oltott provokáció, az interneten többszáz oldalon kap segítséget ahhoz, hogy kíváncsiságát kielégítse.