Oroszok

Újabb vendégposzttal jelentkezik Tóth-Czifra András, politológus, politikai tanácsadó.Legutóbbi átfogó belpolitikai elemzése után, András, most a nálunk is többször tárgyalt Pussy Riot-ügyet helyezi tágabb politikai kontextusba. A szerző Oroszországról írt további elemzéseiért és kommentárjaiért keressétek fel No Yardstick című blogját, és a Twitter-ét.

Évek óta nem kapott akkora nyilvánosságot orosz bírósági tárgyalás, mint a Pussy Riot ügye. Nem csoda: ha nem lett volna elég a tavalyi választások óta tartó balhék miatti világméretű figyelem, a tárgyalás már önmagában is sok csámcsogni valót hozott. Elvégre ezúttal három mutatós fiatal hölgy került a bíróság elé a sokszor sótlan és a külföld számára nehezen megkülönböztethető ellenzéki figurák helyett. Három hölgy, akik a "puncilázadás" nevet viselő együttesben zenéltek. Akik mellett Madonna is kiállt, és akik mindvégig egyértelművé tették, hogy politikai okokból állnak a bíróság előtt. Annak ellenére vált ez az ügy az orosz kormány elnyomó politikájának egyik szimbólumává, hogy megítélése korántsem egységes, külföldön sem, de főleg nem Oroszországban. Az alábbiakban én nem is ítélkezem sem a lányok, sem bíráik felett, hanem inkább azt próbálom kibogozni, hogy valóban akkora felhajtást érdemel-e ez a sztori, amekkorát kapott.

Úgy alakult az életem, hogy most ismertem meg Viszockijt. Persze hallottam már őt és róla; Vannak tőle bakelit lemezeim; Papám anno magnószalagra énekelte pár dalát, mert ennyire tudott vele azonosulni; Ismertem az arcát, láttam róla fényképeket, tudtam, hogy Marina Vlady volt a szerelme és hogy korán halt…, de most ismertem meg őt. A Szovjetunió emblematikus figuráját, az össznépi Vologyát, az orosz bárdot.

Egy éve, még aligha mert volna fogadni bárki is arra, hogy Hodorkovszkij első helyét a nyugaton leginkább félreértett orosz politikai szereplők rangsorában színes göncökben harisnyával a fejükön ugrabugráló fiatal lányok ingathatják meg. Pedig így van; a szabad világ sajtója és csillagai a vitathatatlanul bűnös Hodorkovszkij után manapság három (tíz) egyértelműen hibbant nőt emeltek piedesztálra.

Merjünk szembenézni a tényekkel, Nyagyezsda Tolokonnyikova és társai (Marija Alehina, Jekatyerina Szamucevics) nem normálisak. Lehet, hogy nem vagyok teljesen kompetens a radikális, kortárs, politikai performanszok megítélésében, de McDonald's dolgozók élő macskákkal (!) való megdobálása, egy fagyasztott csirke vaginába erőltetése vagy rendőrautók felborítása (alkalmasint egy rendőrrel a kocsiban) számomra nem legitim módjai a művészetnek. Persze nem mondom, hogy egyáltalán nincs létjogosultsága a polgárpukkasztásnak, sőt az FSZB székház ablakába erektált harminc hatvanöt méteres fallosz, vagy a kormányépületre kivetített kalózjel kifejezetten kreatív módjai a politikai aktivizmusnak. Komoly kétségeim vannak afelől azonban, hogy ha Madonna, Paul McCartney vagy Barack Obama és a nyugat felháborodott tömegei végigolvasnák a Pussy Riot és az Art Gruppa Vojna performanszainak hosszú listáját, akkor is teljes mellszélességgel állnának-e ki "szegény butuska" lányok mellett, akiket hagyni kellene kitombolniuk magukat, amíg még fiatalok.

Több ismerősöm ajánlotta figyelmembe a mostanság nagy port kavaró orosz punk együttest, a Pussy Riot-ot, azaz a Punci Lázadás-t. Mondták, róluk érdemes most írni. Körbenéztem a neten, s látom ám, hogy nemcsak barátaim, hanem Putyintól kezdve Madonnán át Sting-ig mindenki róluk beszél… Van valaki, aki még nem hallott róluk??