Olvasónk Sándor László, nem csak, hogy felhívta figyelmünket a Standard lenyűgöző sztorijára, de kérésünkre meg is írta azt. Köszönet érte. 

Volt egyszer egy fiatalember Szentpéterváron. Ez az ifjú mindennél jobban rajongott a vitorláshajókért és a fejébe vette, hogy megépíti az első orosz háromárbócos fregatt mását, eredeti méretben.

A tizenhetedik század végén Nagy Péter legfontosabb célja volt Oroszországot modernizálni és megszüntetni elszigeteltségét. Így aztán, amikor a Nagy Északi Háború során bevette a Néva parti erődöket és elfoglalta a későbbi Szent Pétervár városának partvidékét, első dolga volt hajógyárat alapítani és személyes irányításával megkezdődött a modern orosz flotta kiépítése. Bár az igazán mesésen hangzik, hogy mikor Péter tapasztalatszerző körúton Nyugat-Európában járt, Amszterdamban álruhában beállt dolgozni egy hajóépítő műhelybe, hogy ellesse a szakmai fogásokat, a valóság az, hogy a derék hollandusok tényleg kiállítottak egy mesterlevelet “Péter Mihajlov” részére, aki “a hajóépítés, szegezés, fűrészelés és gyalulás dolgában ugyanazon szintre jutott, mint mi magunk”.

A flotta első büszkesége a Standart nevű 28 ágyús fregatt volt, amely 1703 szeptemberében vitorlázott át a Ladoga tóról az éppenhogy csak megalapított Szent Pétervárra.

300 évvel később nagy kalandba vágott Vladimir Martus, szentpétervári fiatalember, aki élt-halt a vitorlás hajókért: összeszedte minden megtakarított pénzét és elhatározta, megépíti a Standart élethű, az eredetihez anyagában és építési módjában is hű mását. Az eredeti tervrajzok nem maradtak fenn, ezért történészek segítségével azokat újraalkották, majd kiviteli tervdokumnetációt gyártottak belőle. A hajó tőkéjét 1994-ben fektette le egy kicsi, de lelkes önkéntesekből álló csapat. Két évig tartott az alaptőke és a lelkesedés, 1996-ban sikerült az első szponzorral szerződést kötni, majd ahogy egyre látványosabb alakot öltött a hajó, megnövekedett a szponzorok érdeklődése is. Négy évvel az indulás után megszületett a csoda: vízrebocsátották a hajót. Az ünnepséget 40,000 néző kísérte figyelemmel, a város életében üggyé vált a Standart újjászületése. 2000-ben indult első útjára a vitorlás és onnan kezdve lavírozott szélben és ellenszélben, időnként elsütötte öntöttvas ágyúit, részt vett nemzetközi vitorlás találkozókon, forgattak vele néhány filmet, szóval élte a fregattok némileg anakronisztikus, de normálisnak tekinthető életét.

Itt következett a fordulat: tíz évvel a hajó megépítése után egy hivatalnok kisütötte, hogy a tengerjáró hajók részére előírt normát jócskán meghaladja a Standart-on fellelhető gyúlékony anyagok mennyisége – ez nem is csoda, lévén fahajó. Ilyen méretű fából épített hajóra viszont nincs norma (majdnem azt írtam, standard) megállapítva. Így aztán a Standart engedélyét bevonták, a hajót szárazföldi pusztulásra ítélték. Azóta a hajó a világ tengereit járja, orosz vizekre nem merészkedik. Száműzött vitorlás lett, amely azóta is orosz zászló alatt hajózik. Talán az egyetlen olyan újjáépített történelmi vitorláshajó, amely magánvállalkozásként működik, nem élvez semmilyen állami támogatást. Utasként bárki a fedélzetre léphet és a legénysége támogatókat keres.

Borisz Akunyin blogbejegyzése nyomán. 

Képek innen.

*

Ha tetszett a poszt, lájkolj minket a Facebookon.  

*

Ha van kedved neked is írni a blogra, dobj egy posztot a szerkesztőségi címre (azoroszok-kukac-gmail-pont-com).