Gorodki. Ez a neve a legkésőbb a 18. század első felében kialakult, a 19 század elejére pedig egész Oroszországot behálózó játéknak. A szabályok egyszerűek: egy nagy fahusánggal kell eltalálni először 13 aztán 6,5 méterről különböző alakzatokba összerakott öt kis (kb. 20 cm hosszú, 5 cm. átmérőjű) fahasábot. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a tekének egy különösen nehéz változata. Előnye, hogy bármelyik erdei tisztáson pár perces tereprendezés után helyben talált sporteszközökkel vidáman lehet bajnokságot szervezni. Hátránya, hogy baromi nehéz, sokat kell gyakorolni egy kis sikerélményért.

Emlékszem, gyerekkoromban volt nekünk egy műanyag gorodkink, de olyan közel kellett mennem, hogy sikerüljön eltalálnom a hasábokat, hogy onnan már egyszerűbb volt őket lerugdosni (amit persze meg is tettem, simán). I. Péter és Szuvorov tábornok, Lev Tolsztoj és Gorkij, Lenin és Sztálin mind szerették a gorodkit. Ezek után mindenki sejtheti, hogy Putyin is beáll néha letarolni a rönköket.

Tolsztoj készül egy nem túl lendületes dobásra

Gorkij csúnyán néz a fotósra, aki vélhetőleg nem ismeri a szabályokat és a célterületen áll

Sztálin két slukk között dobott

Putyin még el sem dobta, a háttérben már örülnek

Természetesen kialakult igazi sportváltozata is a játéknak, fénykorában, a 60-as, 70-es években állítólag 350ezer igazolt versenyző űzte a gorodkit. Sajnos a 80-as évek óta erős a visszaesés, mára már Oroszországban nagyon kevés helyen találni kiépített pályát. A 2000-es években újra megpróbálják divatba hozni, naná, az orosz nemzeti identitás újrakonstruálásához jól passzol egy korokon, korosztályokon és társadalmi csoportokon átívelő, a természetközelséget hangsúlyozó, más országokban szinte ismeretlen népi sport. Még világbajnokságot is szerveznek, de nem túl meglepő módon oroszokon, fehéroroszokon és ukránokon kívül nem sok mindenkit hoz lázba a célbadobásnak ez a formája. Pedig a szovjet időkben megtanították más tagországok lakóinak, és a kirgízek, lettek is szép sikereket értek el a bajnokságokon. Bár a moszkvai Sarló és Kalapács csapat volt az igazi nyerő társaság, ötszörös szovjet bajnokok, a legenda szerint az aktuális döntőre utazó vonaton döntötték el, hogy ki legyen az egyéni győztes. Az igazi profik szerint nem az erő, még csak nem is a rutin, hanem a hidegvér a titka a jó gorodki játéknak.

A videójátékok elterjedésekor leleményes oroszok kifejleszették a gorodki képernyős változatát, aminek megszületett az online verziója (az is 15 kopejkással működik), így mindenki kipróbálhatja az ügyességét:

GORODKI.