Oroszok

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

Olvasónk Sándor László, nem csak, hogy felhívta figyelmünket a Standard lenyűgöző sztorijára, de kérésünkre meg is írta azt. Köszönet érte.

Volt egyszer egy fiatalember Szentpéterváron. Ez az ifjú mindennél jobban rajongott a vitorláshajókért és a fejébe vette, hogy megépíti az első orosz háromárbócos fregatt mását, eredeti méretben.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, úgy hívták Alekszandr Tatarszkij. Azt találta ki, hogy csettint egyet és megmenti az orosz animációs filmipart. És csettintett, és megmentette. Még ma is élne, ha meg nem áll a szíve álmában, 2007 egy szomorú éjszakáján.

Amikor Lev Tolsztoj ükunokája, az újságírónő Fjokla (született: Anna Nyikityicsna), az internet népéhez fordult azt remélte, hogy kis szerencsével sikerül elég önkéntest találnia ahhoz, hogy fél év alatt végezzenek Tolsztoj teljes életművének újralektorálásával. Aztán pár napon belül jelentkezett vagy háromezer ember, akik végül két hét alatt végeztek a 46 800 oldalas melóval.

Az AirPano az utóbbi idők egyik legizgalmasabb orosz projektje a nemzetközi porondon. Az AirPano orosz fotográfusok és panoráma-geekek csapata, akik azt tűzték ki célnak, hogy levegőből fotózott panorámaképeket készítenek a világ legszebb pontjairól. Egész jól haladnak, honlapjuk, az AirPano.com már most többórás időtöltést biztosít a természeti és urbánus szépségek kedvelőinek. 

Az AirPano sikerére a politika is felfigyelt, és talán ennek is szerepe volt abban, hogy az AirPano csapat legnagyobb meglepetésére tetemesebb összeget nyertek az Orosz Földrajzi Társaságtól az AirPano misszió véghezvitelére. Az ösztöndíj ünnepélyes átadásának díszülését maga Putyin elnökölte, és az AirPanos Szergej Szemjonov ezt a nagyszerű alkalmat ragadta meg arra, hogy megkérje az elnököt, segítsen engedélyt szerezni a moszkvai Kreml légi panorámafotózására.

Bár az összes képet még nem tudták feldolgozni, a város születésnapjára kiadtak pár képet ajándékba a moszkvaiaknak. Tényleg lélegzetelállító látványt nyújtanak.

Ha tetszett a poszt, lájkolj minket a Facebookon, ahol megosztottuk kedvenc panorámaképeinket az AirPanoról.