Oroszok

Moszkvában áll a bál, nem elég, hogy most választanak polgármestert, de a Vörös téren mindeközben tizenöt ország katonazenekara masírozik fel-alá.

Szembejött velem egy kép a Fészen, amin egy szimpatikus Saolin pap mosolyog kajánul a kamerába a Vörös Téren, és gondoltam, ennek fele sem tréfa, ezek szerint már nem csak Szibériát fenyegeti a kínai veszély (valójában még azt sem), de a képaláírásból kiderült, hogy a "Szpasszkaja Torony Katonazene Fesztivál" vendégei a saolinok. Azt mondjuk nem sikerült megfejtenem, hogy zenélnek is-e a saolinok, vagy hogy mióta katonák a szerzetesek, de ne legyünk kicsinyesek.

Oroszországban stoppolni első hangzásra az öngyilkosság egy igen kreatív módjának tűnhet, de számos útibeszámolóból, és a nagy stoppos kalauz, a Hitchwiki ajánlásából is az derül ki, mi sem egyszerűbb mint feltartott hüvelykujjal átszelni a világ legnagyobb országát. A legendás történetek szerint Oroszországon mindössze száz dollárból át lehet utazni, a Rotterdam-Vlagyivosztok táv pedig 17 nap alatt könnyedén megtehető. Külön ínyencség, hogy a szerencsés stopposok vonatokat és hajókat leinthetnek.

Rendhagyó klippel jelentkezett a méltán híres brooklyn-i The National együttes pár hete. A szürreális videó, amelynek szereplői egy ablaktalan fehér szobában játszó zenészek és egy három percen át léggitározó gyerek, a szovjet-orosz underground zene egyik legmeghatározóbb bandája, a Zvuki Mu előtti tisztelgés.

Markus Forster, a jekatyerinburgi német konzul bár foglalkozását tekintve diplomata, a szíve mélyén cowboy. Saját country-zenét népszerűsítő heti műsora van a helyi rádión.

Bár Amerikában már 1916-ban kifejlesztették a technicolor filmet, ami a '20-as évektől a legnépszerűbb Hollywoodi mozi alapanyag lett, a szovjet színesfilmgyártásnak meg kellett vívnia a maga harcát, nem utolsósorban politikai okokból. A Toldi és Corvin mozik által tartott Orosz Animációs Filmnapok az idei szezonban az orosz és szovjet filmgyártás kísérleti anyagait mutatják be. Hétfő este az első színesfilmes próbálkozásokból láthattunk válogatást.

A szovjet filmgyártás a '30-as évek közepére ért el odáig, hogy a színesfilmmel kísérletezzen. A vezető kutató Pavel Mersin hamarosan meg is alkotta a "trjohcvetka" rendszert, amely - ha nem értem nagyon félre a helyzetet - az amerikai technicolorhoz hasonlóan három különböző színű negatívra vette fel a filmet, amit aztán újra összerakva el tudták készíteni az első színes pozitívokat. Bár 1936 és '46 között több ilyen technikával készült filmet is gyártott Mersin csapata, az elmúlt hetven évben nagyon kevesek láthatták ezeket a felvételeket, nem utolsó sorban a filmek öregedése és extrém tűzveszélyessége miatt. A digitális techinka fejlődésével azonban az Orosz Állami Filmarchívum munkatársai a kétezres évek végén nekiláttak a felvételek rekonstruálásához, és budapesti bemutatóval az (orosz) országhatárt is átlépték a felvételek. A rajzfilmeket blogunk avatott filmkritikusa, Csonka Anna értékeli: