Rendhagyó klippel jelentkezett a méltán híres brooklyn-i The National együttes pár hete. A szürreális videó, amelynek szereplői egy ablaktalan fehér szobában játszó zenészek és egy három percen át léggitározó gyerek, a szovjet-orosz underground zene egyik legmeghatározóbb bandája, a  Zvuki Mu előtti tisztelgés. 

A Zvuki Munak már a neve is rejtélyes, ugyanis soha senki nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy mi is az a bizonyos „Mu” aminek a hangjairól szó van. Az egyes teóriák szerint a mu, egyszerűen csak a zenére (muzika) utal, bár mások szerint ez egyben jelzés is, hogy a (modern?) zene és a tehénbőgés között lényegében nincs nagy eltérés. Megint mások szerint a Moszkvai Utcákra utal a rövidítés, és talán az sem véletlen, hogy a zenekar alakulásakor a frontember Pjotr Mamonov és barátnője bájosan csak hangyának (MUravej) és legyecskének (MUhocska) szólították egymást. 

A zenekart Mamonov és féltestvére Alekszej Bortnyicsuk gründolta hosszas évek során, amit nehezített, hogy Bortnyicsukot semmit sem értett a zenéhez, ezért a korai időszakban zenei tevékenysége kimerült abban, hogy székeket meg befőttesüveget vert dobverővel és őrülten rázott mindenféle csörgőket. Mamonov viszont hajlamos volt már a próbák során is eléggé belefeledkezni a zenélésbe ahhoz, hogy teljesen vállalhatatlanul viselkedjen, például baszást imitáljon a mikrofonnal, így a legtöbb potenciális zenésztársat már az első próbák során elijesztette. Ráadásul Bortnyicsukot a ’80-as évek elején két év szabadságvesztésre ítélték közveszélyes munkakerülés miatt, így bár a zenekar debütáló koncertjére már kiszabadult, ő maga még nem játszott, hanem egy hatalmas, főleg gumicsizmákból készült jelmezben ült a színpadon. 

A zenekar aztán 1984 magasságában mégis összeállt, addigra már Mamonov és Bortnyicsuk is megtanult kicsit zenélni, bár soha nem ez volt a zenekar legfőbb vonzereje. A Zvuki Mu műfaji besorolása nehéz, a Wikipedia szerint kísérleti és pszichedelikus rockot játszottak illetve poszt-punkot. A Guardian moszkvai tudósítója szerint a zenekart úgy lehetne jellemezni, hogy „Tolsztoj és Bob Dylan találkozása Sid Viciousszal egy mocskos foglaltházban (squatban?) ami félig egy night-club, félig pedig egy művész stúdiója”. 

Minden kezdeti nehézség ellenére a zenekar gyorsan nagy népszerűségre tett szert, nem utolsósorban azért, mert olyan menő zenekarok fogták a pártjukat, mint a Kino vagy az Akvárium. A dühös zenére, Mamonov őrült performanszaira és trágár szövegeire építő zenekar az gorbacsovi évek meghatározó moszkvai csapata lett, akik a ’80-as évek végére nemzetközi hírnévre tettek szert. Magyarországon is jártak a Hungarocarrot fesztiválon, ahol „a zenészek erősen ittas állapota” ellenére is nagy sikert arattak. A Zvuki Mu nemzetközi karrierjének csúcsa, hogy felkeltették a brit producer Brian Eno érdeklődését, aki egyfajta megszállott minimalizmussal jellemezte a zenekart, Mamonovot pedig egy félelmetes embernek, aki mintha a legsötétebb középkorból lépett volna elő. A legenda szerint meg is hívta a Zvuki Mu legatyásodott tagjait otthonába, ahol ügyes-bajos dolgai miatt magára hagyta őket pár órára azzal a felkiáltással, hogy érezzék otthon magukat, csak azért, hogy hazatérve értékes italkollekcióját erősen megcsappanva, a zenekar tagjait pedig öntudatlanul a konyhában fetrengve találja. Így történt vagy sem, az biztos, hogy bár Eno felvett egy albumot a Zvuki Muval, viszonya Mamonovval gyorsan megromlott, nem értettek egyet fontos dolgokban és a zenekar egyik tagjának elmondása szerint a kifinomult angol (Eno) nem tudott és akart szembeszegülni a brutális orosszal, így végül Mamonov akarata érvényesült, ezért aztán az album inkább középszerű, mint jó lett. 

A Zvuki Munak még volt pár jó hónapja, említésre méltó a Warner Brothers által szervezett amerikai turné és Mamonov ikonikus szerepe az Igla (Tű) című filmben. 1989-ban aztán Mamonov, zenésztársai nem kis meglepetésére bejelentette, hogy a Zvuki Mu elérte pályája csúcsát és ezért feloszlik. Mamonov fivérével Bortnyicsukkal kívánta pályáját folytatni Mamonov és Alekszej néven, ám a hír hallatán a zenekar korábbi partnerei visszakoztak, ráadásul az Enoval kötött szerződés teljesítése miatt ’90-ben még egy amerikai turnéra össze kellett állnia a kirúgott zenésztársaival. 

A Zvuki Mu a szovjet széthullás zenekara volt, a ’90-es években már nem tudott magához térni. Kiderült, hogy a Mamonov és Bortnyicsuk ketten nem elegek egy zenekarba, úgyhogy felvettek pár újabb zenészt, sőt ’92-ben a Zvuki Mu nevet is. Bár volt egy-két sikeresebb albumuk (például a The Nationalt is megihlető Gruboj Zakat), Mamonovot egyre inkább elfoglalták saját egyéni projektjei, egyre kevesebbet foglalkozott zenéléssel. Bár a Zvuki Mu papíron ma is létezik, leginkább mégis mindenki úgy emlékszik rá, mint a késő ’80-as évek szovjet undergroundjának csillagaira. Illetve most már egy kicsit úgy is, mint a The National megihletőjére. 

*

Ha tetszett a poszt, és megnéznéd a The National vonatkozó klipjét, lájkolj minket a Facebookon!