Viszockij életei és halálai képekben

Az 1980. július 25-én, 42 évesen elhunyt énekes-költő-színész Vlagyimir Viszockij egy 2010-es közvélemény-kutatás szerint az oroszok 2. számú kedvence volt a huszadik századi kultúrhősök közül. (A mindenek felett álló kedvencet is könnyű kitalálni: Jurij Gagarin, ki más.) Egyszerre volt a nép egyszerű gyermeke, aki mindenkivel, de tényleg mindenkivel tudott egy jót beszélgetni (a legeldugottabb üzbég, ukrán, belorusz, kazah kisvárosban, ahol csak koncertet adott, mindig akadnak tucatnyian, akik váltig állítják, hogy személyesen ismerték Vologyát, náluk evett plovot, amikor errejárt), és egyszerre volt igazi popsztár hivatalosan megjelent nagylemez nélkül: csak neki volt a városban Mercedese, összejött minden szovjet férfi álmával, a francia színésznővel, Marina Vladyval, így aztán külföldre is utazhatott, sokat, és az evidens vodkázáson túl ő még drogozott is. Mondjuk bele is halt.

Viszockij és Okudzsava

Az egyszálgitáros bárdok mindig is nagy kedvencek voltak a szovjet értelmiségi-egyetemista közegben. Viszockij is ilyen társaságból indult, a 60-as évek elején-közepén leginkább Bulat Okudzsava hatására (akit mesterének is tekintett) kezdett gitározni és énekelni. "Annyira nem tudtam gitározni, hogy mások dalait eljátsszam, kénytelen voltam sajátokat írni." - jó szöveg, és eleinte még igaz is lehetett. A hatvanas évek első felében komoly társasági életet él: fiatal színészekkel, rendezőkkel, írókkal jár össze (a legismertebb közülük Tarkovszkij), ezeken az éjszakába nyúló és/vagy többnaposra sikeredett vacsorákon mutatja be a haveroknak a dalait. Nem is szánja többnek, csak beszélgetés közbeni zenével összekapcsolt monológoknak vagy szerepjátékoknak.

Dal a házról, ahol fiatalon összejártak

1964 elég jó éve. Ettől az évtől a többek között tőle is elhíresült Taganka Színház tagja lett, és sorra kapja a jobbnál jobb szerepeket Ljubimovtól, aki haláláig a mestere és pótapja lett. (Kell is neki a pótapa, hiszen a saját katonatiszt apja nem sokra becsüli a művészek léhűtő életét.) És ugyanebben az évben a társaságból valakinek eszébe jut, hogy lenyomja a felvétel gombot amikor Vologya énekel, így aztán megszületnek azok a hanganyagok, amelyek a legalitást inkább alulról súroló, sokszoros másolatok útján eljutnak szinte minden szovjet családhoz. Később erre az ismertségre lehet alapozni a koncertturnékat, amik anyagilag is rendebhozzák Viszockijt. 1967-ben Moszkvába érkezik Marina Vlady a filmfesztiválra, aki a Boszorkány című filmben (még 1956-ban) eljátszott vadóc lány szerepe miatt egyrészt divatott teremtett az orosz nők körében (a kiengedett haj mint a természetes szépség jellemzője!), másrészt megteremti az orosz férfiak rajongásának tárgyát. A művésznőt elviszik színházba is, ott látja meg a színpadon Viszockijt, aki akkora hatással van rá, hogy utána Vologya béna csajozós szövegét is bekajálja: éneklek neked egy-két dalt. Na persze.

Valahogy így

1970-ben össze is házasodnak, és Viszockij harmadik házassága már kitart a haláláig. Persze a kétlaki és távkapcsolat jellegű házasság nem mondható zökkenőmentesnek, hogy mást ne mondjunk, Viszockijnak 1972-ben született egy lánya egy színészkolleginától. De Marinának köszönheti a világ (oroszul értő része), hogy addig-addig győzködte Vologyát, amíg el nem készítette az Alíz Csodaországban dalban gazdag hangjáték változatát (lehetne musicalnek is hívni, csak nem lenne igaz).

Az Alíz Csodaországban az a (dupla) nagylemez, amin még életében megjelenhettek Viszockij dalai. És egy-kettőt maga a szerző énekel. Caramba!

A hatvanas évek óta tartó alkhol problémáihoz a hetvenes években a drog is bekapcsolódott. Találgatnak, hogy talán a mániás depresszióját próbálta így elviselhetővé varázsolni - ezt már nem tudjuk meg. 1979 nyarán egy üzbég turnén, Buharában a koncert előtt rosszul lett: konkrétan a klinikai halál állapotából kellett visszarángatni. Durva előrejelzést adott a szervezete, hiszen mindez július 25-én történt, napra pontosan egy évvel a halála előtt. És viszockij értette is a célzást, rákapcsolt ezerrel: a legjobb tévéjátékát ekkor forgatta (Fekete macska bandája), egyórás koncertműsort rakott össze a tévében (amit persze csak 1987-ben mutattak be), koncertezett, verseket kezdett írni. A halála előtt egy héttel még eljátszotta Hamletet (és az nem az a tépelődő, tutyi-mutyi dán királyfi volt, hanem pörgős-ordibálós), aztán a moszkvai olimpia első hetében meghalt. Az agyonellenőrzött városban a színház előtt felravatalozott Viszockijtól egy kvázitüntetéssel búcsúzott a közönség, és miután tele volt a város tévéstábokkal, ezt nehéz volt eltitkolni.

2011-ben a fia forgatókönyvéből készítettek egy filmet, ami az üzbég turnét dolgozza fel. Aztán az egész 2012-es évet végigvitatkozták a nézők: Szabad-e egy ország Vologyájának a kábítószerproblémáiról nyíltan beszélni? Vagy a szeretőjéről? Hozzányúlhatnak-e filmes maszkmesterek a halotti maszkhoz? Hozzáad vagy elvesz a film legendához/ból?

Február 26-án 3/4 8-tól a Kino moziban (magyar felirattal) vetítjük a filmet. Utána teázunk, a beköszönő maszlenyicának megfelelően blinit habzsolunk, és beszélgetünk a filmről. Előtte fél 7-től ráhangolódunk a rádióműsorunkban.

További képek Viszockij életéből:

12 évesen már a csajok kedvence volt