A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a rock csak és kizárólag angol nyelvű lehet. Jó, ha nagyon muszáj, meg lehet próbálni magyarul. De az összes többi nyelv csak szánalmas bénázás, vicckategória. És ezt a tételt a többezer francia, német, spanyol ellenpélda sem képes megcáfolni. Na és oroszul? Még a legelfogadóbb ismerőseim is csak mosolyognak, ha az orosz rockról mesélek.
A következő együttesek dalain lehet tesztelni, érdemes-e eleve kizárni az orosz rock hallgatását. Mondjuk nekik nem fáj, ha így döntünk, ők jól elvannak a párszáz milliós piacukon nélkülünk is.
12. Машина времени (Időgép)
1969-ben alakította meg zenakarát Andrej Makarevics, rendes középiskolai bulibandaként. Aztán az egyetemi évek után, néhány tagcserével és stílusváltással később a Masina a moszkvai underground közepén találja magát. Az amatőr és profi zenészek elkülönítésének szigorú szovjet szabályai miatt a zenekar tagjai - bármennyire népszerűek a koncertjeik - nem tudnak csak a zenélésből megélni, hivatalos lemezük is csak a nyolcvanas évek közepén jelenik meg. Részben kényszerből, részben érdeklődésből színházakkal, írókkal, képzőművészekkel, filmesekkel működnek folyamatosan együtt. Mára ők lettek az orosz rock nagy öregjei. Makarevics a tévéműsorok állandó vendége és/vagy házigazdája, 2001 óta Kreol Tango Orchestra néven másfajta zenei érdeklődését is kielégíti, pl Okudzsavát dolgoz fel.
1977-es felvétel, Чёрно белый цвет
Saját magát dolgozza fel 2011-ben, Старый Корабль
11. Akvarium
1972-ben alakultak, az azóta is működő zenekarban csak egy ember maradt, de ő a lényeg: Borisz Grebenscsikov, azaz BG. A hetvenes éveket lakások mélyén töltötték dalok írásával és szobakoncertekkel, aztán az 1981-es alapítású, legendás leningrádi rockklub állandó fellépői lettek. A dalok őrzik a kezdeti idők lenyomatát: úgy kellett megírni a dalokat, hogy egyszál gitáron is működjenek, hogy adott esetben azt lehessen mondani: ez nem rockzenekar, csak egy bárd baráti társasága. A nyolcvanas évek végén BG a szokásos k-európai hibába esik, elhiszi, hogy amerikai karriert is befuthat, ennek megfelelően angolnyelvű lemezt hoz össze a Eurythmics tagjaival, Radio Silence címmel. Hát, nem lett belőle nyugati karrier, viszont megcsapta a buddhizmus szele. Hazamegy, egy darabig otthon is szólókarriert építget, aztán újra összehozza a bandát. Azóta vidáman működnek. BG pedig az orosz rock intézményévé nőtte ki magát.
10. Чайф (szóösszevonás: teabódulat, talán így lehetne lefordítani, de minek)
A moszkvai és a leningrádi mellett a rock harmadik orosz központja Szverdlovszkban (Jekatyerinburgban) volt. Ott állt össze 1985-ben Vlagyimir Sahrin bandája. 1994 óta minden Csajf-fanatikus narancsszínben tombol, a Narancsszínű hangulat című daluk miatt. Az az érzésem, Magyarországon sem maradnának munka nélkül.
17 éves, lakótelepi szerelmes klip (ennek a dalnak a feldolgozása messze jobb)
Az orosz reggae alapvetés: Argentína - Jamaica 5:0 (és tényleg az 1998-as meccsről szól a dal)
9. Bravo
Jevgenyij Havtan gitáros 1983-ban hozta össze a zenekarát és azóta küzd a túl nagy egójú énekesekkel, akiket ezért párévente lecserél. Eleinte énekesnőkben gondolkodott, az első az a Zsana Aguzarova volt, aki megjelenésre simán az orosz Lady Gaga. Első koncertjüket a rendőrség állította le, Aguzarovát letartoztatták, majd kitiltották Moszkvából. Pedig nem is punk, hanem hagyományos r&r zenét játszanak, a szövegeik sem olyan félelmetesek. Egy ilyen indulás után nem meglepő, hogy a moszkvai közönség kedvenceivé váltak. Fénykorukban Valerij Szjutkin énekelt náluk.
Московский бит
Az vagyok, aki kell
8. Ноль
Fjodor Csisztjakov zenekara annyiban különleges, hogy a frontember - tangóharmonikás. A KGB által gondosan ellenőrzött, de azért pörgős leningrádi rockklubban léptek fel először 1986-ban. Éppen mikor felszálló ágba kerültek, 1992-ben Csisztjakovot kényszerpszichiátriai kezelésre ítélték egy bírósági ügyben, így 5 évig szünetelt a zenekar működése. 1997-ben újrakezdték, de már nem bírták sokáig elviselni egymást, 1998-tól Csisztjakov szólóban nyomul.
Ember és macska, elképesztő animációs klip Alekszej Alekszejevtől (igen, a Log Jam rendezőjétől)
Иду курю (Megyek cigizem)
7. Televizor
Mihail Borzikin angolszakos egyetemi hallgató, egy bénácska zenekar billentyűse 1984-ben elhatározza, hogy saját zenekart alapít, amelyik Depeche Mode-os zenét fog játszani és nagyon komoly, mélyértelmű szövegeket fog énekelni hozzá. A leningrádi fesztiválok ünnepelt sztárjává válik. De pont a szövegek miatt elég hamar összeütközésbe kerül a hatalommal, párszor betiltják őket egy időre. Aztán 1987-ben újra felléphetnek a leningrádi fesztiválon, és hamar kiderül, hogy nem kötöttek kompromisszumot. Fejétől bűzlik a hal - nem túl árnyalt utalással él az egyik dalcím, A te apád fasiszta - szól oda a vezetésnek egy másik dalában, ha mégse értették volna az előzőt. Ahogy az lenni szokott az ilyen zenekarokkal, a rendszerváltás nem tett jót nekik, többször szétesett, majd újra összeállt duóvá, trióvá a zenekar. Borzikin nem adta fel és a 2000-es években újra zúz a Televizor, most éppen Putyin-ellenes dalokat írnak. Az állami tévékből persze kitiltották...
A gyerekek elmennek, 1987-ben
Négyzetek, 2009-ben
6. Ногу свело!
Az 1988-as alapítású moszkvai zenekar még épp elcsípte a szovjet rockélet végét, de az igazi sikereket a kilencvenes évek közepén élték meg. Ehhez kellett az is, hogy ne vegyék magukat annyira komolyan - hiányzott az orosz zenei palettáról egy (ön)ironikus szín. Makszim Pokrovszkij, a frontember 1993-ban elhalandzsázza a Haru mamburu című dalt és hirtelen az egész ország megismeri őket. Igazán akkor lettek volna tökösek, ha eztán már csak ezen az általuk kitalált nyelven énekelnek, de az orosz nyelvűekkel sincs akkora baj.
Haru mamburu
Ifjú, nevetséges hangjaink
1990-ben, Minszkben alakult ez a punk együttes, Szergej Mihalok vezetésével. Kevés zenekarnak sikerült teli torokból kiröhögni a hatalmat, nekik összejött. Már a csapat neve is arról árulkodik, hogy tudatosan játsszák az ostobát: Ilf-Petrov regényhősének igazi és művészneve van egymás mellé pakolva. Az eredeti punkos hangzást fokozatosan felváltotta egy fúvósokkal megtámogatott bulizene, de a hozzáállás maradt, legjobb dalaikban beszólnak a belorusz hatalomnak, az orosz vezetésnek és úgy általában a kapitalizmusnak. 2010-ben a Szigeten is voltak, az oroszul értők legnagyobb örömére.
Путинарода (A nép útjai / Putyin szülötte - attól függően, hol vágjuk ketté)
Буревестник
4. Leningrad
Ma már nehéz elhinni, hogy az együttes 1997-es alapításakor nem is Snur volt az énekes, hanem egy Igor Vdovin nevű fickó. Csak amikor Vdovin lelépett, mert a Leningrad első videoklipje nem tetszett neki, akkor próbálta ki magát frontemberként Szergej Snurov, az orosz rockélet egyik legnagyobb hatású énekese. A zene ska, reggae, népi mulatós, katonai rezesbandák stíluskatyvasza, a szöveg pedig leginkább az alsóközéposztályt cikizi, amitől nem lenne nagyon szerethető a csapat. Viszont olyan bulit tudnak csapni, mint kevesen a környéken, a csúcsponton beállítják a színpad középre a hústorony Sztanyiszlav Bareckijt, aki iszik és üveget tör a saját fején - a közönség örjöng. 2008-ban egy kicsit megszűntek, Snur átment punkba, aztán 2010-től megint van Leningrad.
3. 5'Nizza
Ukrajnában működött 2000-től 2007-ig Andrej Zaporozsec és Szergej Babkin duója. Összesen két lemezük jelent meg ezalatt, mégis ezzel a pár dallal olyat mutattak, amilyet még senki nem produkált: az orosz nyelvet teljesen ráhajlították a reggae-alapú zenéjükre. Még az is lehet, hogy újra összeállnak.
Солдат
Ты кидал (Te dobáltál)
2. KINO
A zenekar első ránézésre pont olyan volt, mint a többi 80-as években alakult orosz rockbanda. Kilépések, belépések, betiltások, rendőrségi ügyek, egyre nagyobb ismertség, leningrádi klubkoncertek, sikerek. A legfontosabb különbség: Viktor Coj. A koreai-orosz énekes tragikusra formált karizmája a legbanálisabb témákból, dalokból, prüntyögésekből is generációs himnuszt faragott. Doboz cigiről, nyolcadikos csajsziról énekelnek azóta is a házibulikban a beavatottak, próbálva utánozni Coj gesztusait. A Kino zenészei 1990-ben arról álmodoztak, hogy az új világ majd nekik hódol, Amerikában is sikerük volt, filmekben is szerepeltek, készült az új lemezük. És ekkor, pontosabban 1990 augusztus 15-én Coj autóbalesetben meghalt.
Видели ночь (A Zdob si Zdub feldolgozásában lett ismert Oroszországon kívül)
Группа крови (Vércsoport)
1. DDT
A DDT-ről már írtunk régebben hosszabban: az orosz rock alapzenekara. Jurij Sevcsuk, az énekes egyszerre rocksztár és költő, politikus és szerelmes bárd. Nehezen tudná tagadni, hogy Viszockijtól leste el az éneklést.
Я получил эту роль (Ezt a szerepet kaptam)
Рожденный в СССР
Akit a szovjet rock részletesebben érdekel, az ebből a könyvből tudhat meg többet/mindent.
További dalokért nézze meg a facebook-oldalunkat.
Utolsó kommentek