A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
1944. január 27-én, 70 éve szabadították fel Leningrádot a blokád alól. 1941. szeptember 8-tól 872 napon át fogták körbe a náci csapatok, és habár 1943 januárjában sikerült a város teljes körbezártságát felszakítani, még egy évig tartott a teljes felszabadítás. A tengeri aknazárat csak 1946 (!) nyarára sikerült felszámolni. A leningrádi harcokban közel félmillió városvédő halt meg, a civil lakosság nagyobb veszteségeket szenvedett: 600ezertől egymillióig becsülik a bombatámadásoktól és az éhezéstől elpusztultak számát. Leningrádban többen haltak meg, mint az angolok és az amerikaiak teljes háborús embervesztesége összesen. Kb. a hatvanas évek közepére lett a város lakossága ismét akkora, mint a háború előtt. Szóval, fontos nap volt a hetven évvel ezelőtti, amikor véget ért a blokád.
Sokféleképpen lehet emlékezni, én meghallgatom Sosztakovics Leningrád szimfoniáját.
Kemény lifestyle és gender kérdéseket vet fel a videó, igaz némileg egysíkon ábrázolva, hiszen mégis csak popszámról beszélünk. Ütős és érzékletes, túlmutat önmagán: a jelenség gyökere az egyenlőtlen társadalmi munkamegosztás, a marxi értelemben, illetve a hiánygazdaságból eredeztethető fogyasztói preferenciák a luxus iránt.
Legnagyobb megrökönyödésemre az orosz csajok két-háromhavi fizujukat odaadják egy pár olasz csizmáért, vagy akár a vonatos utaskísérő, aki filléreket keres, a legmenőbb kozmetikai láncnál veszi a krémjeit Moszkvában jártában, kerül, amibe kerül.
Az oroszországi szépségipari és divatfogyasztás luxuxsigénye többféle magyarázatra ad felületet, ebből kettőt érintek.
Történeti: a szovjet időkből eredeztetni a különleges és az ordítóan divatos darabok és smink iránti igényt. A szovjet tömegdivat kedves és egyendarabjainak kínálatát ugyanis a feketegazdaság, illetve a csempészet színesítette. Előnyben részesültek azok, akik kapcsolatban álltak külföldre járó rokonokkal, ismerősökkel, és fontos szerepet játszottak azok a titkos lakások, ahol az árut meg lehetett vásárolni. Így lehetett hozzájutni farmerhoz, parfümhöz, vagy különleges színű és kelméjű ruhadarabokhoz. Mások otthon varrták meg, amire szükségük volt, a különleges szabásvonalakt nyugatról beszerzett divatlapokból utánozva, másolva. A szép és divatos iránti igényt nem elégítette ki a szovjet ipar, ám a mai fogyasztásmodell megértéséhez véleményem szerint ez nem ad teljes magyarázatot.
Társadalmi struktúra és családmodell: a férfiak, sokkal jobban keresnek mint a nők ugyanazért a munkáért (ill. magasabb beosztásokat tölthetnek be), több háztartáshoz is hozzájárulnak: a gyermeküket nevelő nővel való közös háztartás, és a szerető költségeihez is hozzájárulnak.
Tehát, a megélhetésért vívott küzdelemben a munkahely és a társkeresés egybevágó piacot jelent, ahol a nők szimbolikus tartalmakkal (külső, azon belül is kiemelt helye van a divatnak, mint signaling stratégiának) pozícionálják magukat. Párválasztásnál, legyen az férj vagy szerető, fontos szerepet játszik tehát az aspirációk férfi általi megvalósítása, illetve az alkoholfogyasztás minél alacsonyabb szinten való tartása.
Természetesen a jelenség nem oroszspecifikus, a nagy társadalmi különbségekkel és erőltetett kapitalizációval jellemzett társadalmakban (és talán azon kívül is) máshol is megfigyelhető, a sajátos helyi változatában.
Álljon itt egy beágyazható, ha lehet keményebb, élesebb, kontrasztosabb és valóban magasabb státuszú rétegeket illető videó a Leningradtól: Én, és a Pr.da táskám:
A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a rock csak és kizárólag angol nyelvű lehet. Jó, ha nagyon muszáj, meg lehet próbálni magyarul. De az összes többi nyelv csak szánalmas bénázás, vicckategória. És ezt a tételt a többezer francia, német, spanyol ellenpélda sem képes megcáfolni. Na és oroszul? Még a legelfogadóbb ismerőseim is csak mosolyognak, ha az orosz rockról mesélek.
A következő együttesek dalain lehet tesztelni, érdemes-e eleve kizárni az orosz rock hallgatását. Mondjuk nekik nem fáj, ha így döntünk, ők jól elvannak a párszáz milliós piacukon nélkülünk is.
Utolsó kommentek