Oroszok

Olvasónk Sándor László, nem csak, hogy felhívta figyelmünket a Standard lenyűgöző sztorijára, de kérésünkre meg is írta azt. Köszönet érte.

Volt egyszer egy fiatalember Szentpéterváron. Ez az ifjú mindennél jobban rajongott a vitorláshajókért és a fejébe vette, hogy megépíti az első orosz háromárbócos fregatt mását, eredeti méretben.

Az alábbi posztot Major Csilla írta, és elsősorban a hozzá hasonlóan az orosz nyelvvel még csak ismerkedő olvasóinknak kíván segítséget nyújtani. De a poszt hasznos azoknak is, akik újabb forrásokat keresnek orosz kultúrszomjuknak csillapítására.

Nyelvet tanulni fontos. Fontos, mert elvárás, fontos, mert előnyhöz juttat a mindennapi életben és a munkaerőpiacon is. Fontos, mert fejleszti ismereteinket, készségeinket, kiszélesíti a látókörünket. Ha jól csináljuk, hamar élvezetes programja lesz a mindennapjainknak. Valami célt mindenképp ki kell tűznünk, hogy tudjuk, merre akarunk tartani és oda milyen hosszú az út.

Olvasónk, Bosák Péter az Alla Pugacsováról írott cikkünk kapcsán talált rá a Murzilki International nevű orosz együttes egyik zseniális dalára, melyet Pugacsova Millió rózsaszál című dalának dallamára írtak, orosz és japán (vagy halandzsa?) nyelven. Pétert annyira lenyűgözte a köszöntő - lássuk be teljesen joggal - hogy úgy érezte közkinccsé kell tennie, ezért erőt és energiát nem kímélve lefordította a dal szövegét magyarra, sőt még háttéranyagot is gyűjtött. Alább Péter anyagai (némileg megszerkesztve általam):

Mai posztunk vendégszerzője Csonka Anna, aki nem csak a CEU politológia-hallgatója és az MTI újságírója, de az orosz esküvők avatott szakértője is. Alább, saját bevallása szerint, a viccesebb és nem a szép szokások közül válogatott, pedig bizonyára ez utóbbiakról is rengeteget lehetne mesélni.

"Váltságdíj, ostor, bunyó - elsőre nem úgy hangzik, mintha egy világraszóló lakodalom elengedhetetlen kellékeit sorolnánk, pedig sok orosz el sem tudja képzelni, hogy ezen dramaturgiai elemek nélkül mondják ki a boldogító igent.

Oroszországban járva egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, mennyire szeretik a helyiek az esküvőket: a nagyobb városok turistalátványosságainak közelében gyakrabban botlik az ember pózoló menyasszonyba, mint szuvenír árusba, de a statisztikák azt mutatják, vidéken is még ennél is nagyobb népszerűségnek örvend a házasság, és főként a lagzi intézménye. De milyen is egy orosz lakodalom?

Mai vendégposztunkat Tóth-Czifra András, politológus, politikai tanácsadó jegyzi. András nagyszerű elemzéseket és kommentárokat ír Oroszországról No Yardstick című blogján, és a Twitteren. Az alábbi cikk átfogó politikai helyzetelemzést nyújt:

"Az orosz politika iránt érdeklődők mögött (és előtt) izgalmas hónapok állnak. A legérdekesebb a jelenlegi helyzetben az, hogy Oroszországban egyértelműen változik valami. Vagy talán már meg is változott. És hogy ez a változás meddig tart és milyen irányba mutat, azt mindenki csak találgatja. Az viszont biztos, hogy fordulópontjához érkezett az orosz politika, ezért érdemes áttekinteni a helyzetet.

Lejárt a társadalmi szerződés

Vlagyimir Putyin több mint tizenkét éves uralma két alapkőre épült. Az egyik ezek közül a gazdasági növekedés szinte már közhelyszámba menő megugrása, amely ugyan Borisz Jelcin regnálásának utolsó éve alatt kezdődött el, mégis Putyin nevéhez köti az orosz társadalom, az ő ideológiájává vált. A régi-új elnök ciklusai alatt az orosz GDP vásárlóerő-paritáson 72%-kal nőtt, a szegénységben élők száma megfeleződött, és beköszöntött a zavaros 90-es évek után az oroszok által annyira áhított stabilitás. A putyini társadalmi szerződés egyszerű volt: a stabilan növekvő jólét fejében az orosz állampolgárok szemet hunytak az állami vaskéz visszatérése fölött a gazdaságban és a politikában, sőt, a legtöbb intézkedéssel talán egyet is értett az erős központi hatalomhoz szokott orosz lakosság. Ezzel a többségnek egyébként valószínűleg jelenleg sem lenne baja. A baj e téren ott alakult ki, hogy a végletekig központosított rendszerből Putyin a stabilitás érdekében szükségszerűen kiiktatott minden rugalmasságot, visszacsatolási, illetve változtatási lehetőséget. Az ország 83 régióját központilag kinevezett kormányzók, a lakosságtól elszakadt, korrupt kiskirályok irányítják, akik sokszor valóban úgy tűnik, személyes tulajdonuknak tekintik az általuk irányított területet. Ha egy ilyen rendszer a változás igényével szembesül, ahogyan az energiahordozók exportjától függő Oroszország a gazdasági világválság alatt, az villámgyorsan elkezdi alulról rohasztani a fundamentumokat. Nem véletlen, hogy már a tavalyi tüntetések előtt is fel-fellángolt néha vidéken a szociális elégedetlenség.