Mai posztunk vendégszerzője Csonka Anna, aki nem csak a CEU politológia-hallgatója és az MTI újságírója, de az orosz esküvők avatott szakértője is. Alább, saját bevallása szerint, a viccesebb és nem a szép szokások közül válogatott, pedig bizonyára ez utóbbiakról is rengeteget lehetne mesélni. 

"Váltságdíj, ostor, bunyó – elsőre nem úgy hangzik, mintha egy világraszóló lakodalom elengedhetetlen kellékeit sorolnánk, pedig sok orosz el sem tudja képzelni, hogy ezen dramaturgiai elemek nélkül mondják ki a boldogító igent.

Oroszországban járva egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, mennyire szeretik a helyiek az esküvőket: a nagyobb városok turistalátványosságainak közelében gyakrabban botlik az ember pózoló menyasszonyba, mint szuvenír árusba, de a statisztikák azt mutatják, vidéken is még ennél is nagyobb népszerűségnek örvend a házasság, és főként a lagzi intézménye. De milyen is egy orosz lakodalom?

Amikor erről faggattam orosz barátaimat, egy egész etnográfiai lexikon megtöltésére alkalmas mennyiségű választ kaptam, nem véletlen tehát, hogy az esküvő utáni ünneplés gyakran több napig tart. A megkérdezettek abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy egy kiadós részeg verekedés nélkül - kis túlzással persze - voltaképpen érvénytelen a frigy. Bár ismerőseim közül senki nem kívánta a saját családi archívumából származó felvételekkel illusztrálni ezt a kedves népszokást, szerencsére szép számmal akadnak olyanok, akik megosztották ezeket az intim pillanatokat a szélesebb közönséggel is. 

A szolid erőszak egyébként nem csak a modern orosz esküvők sajátja. Régebben szokás volt, hogy az örömapa egy ostort adott a vőlegénynek, aki, miután először megpillantotta lefátyolozott menyasszonya arcát, a miheztartás végett és a jövőbeli engedetlenség elkerülésére néhányat ráhúzott az arára – meséli a történésznek készülő Vlagyimir, aki szerint mára ehhez képest kissé „ellaposodtak” az orosz esküvők. Azt is tőle tudom meg, hogy az orosz menyasszonyok évszázadokig a jókedvet és a jó időt szimbolizáló piros ruhában esküdtek, s először II. Katalin állt fehér ruhában az oltár elé.

Régebben, főként Dél-Oroszországban a vér is fontos szerepet játszott. „A menyasszony anyja a nászéjszaka után az egész családnak megmutatta a lepedőt, amelyen a fiatalok háltak. Ha nem volt rajta a lány szüzességét bizonyító vér, az válásra is okot adhatott” – mondja Vlagyimir. Persze nem mindenhol tudott az örömanya ilyen módon büszkélkedni lánya szüzességével, hiszen Oroszország egyes vidékein az ifjú pár az első éjszakát egy halom gabonafélén töltötte, a babonák szerint ugyanis itt lehet a legjobban elbújni a gonosz szellemek elől.

A hasonló, mezőgazdasághoz köthető szimbólumok egyébként a lagzi más részeiben is megjelennek. A templomból kilépő ifjú párt például búzával vagy rozzsal szokás megdobálni. Ahogy sok más vidéki népszokást, a városiak ezt a tradíciót is átértelmezték és gabonaszemek helyett fémpénz-esővel köszöntik a frissen házasultakat, ami ugyan a szerelmeseknek néha fájdalmas élmény, a hajléktalanok viszont bizonyára nagyra értékelik ezt a modernizációt. A mezőgazdaság, főként régebben, az esküvő napját is erősen befolyásolta, a szokások szerint ugyanis a mezőgazdasági munkák befejeztével, október elseje (14-e), azaz a Pakrov-nap után kezdődött az esküvői szezon, télen pedig Vízkereszttől Maszlenyicáig illett lakodalmat csapni. A manapság rendkívül népszerű májusi esküvőket még száz évvel ezelőtt is inkább kerülték, mert rossz ómennek tartották (erre nem vennék mérget, de valószínűleg az orosz május – май és a küzdeni/szenvedni szó- маяться hasonlósága miatt). Ha ezekhez az időbeli megkötésekhez hozzávesszük a pravoszláv előírásokat, például, hogy sem szerdán, sem pénteken nem szerencsés házasodni, a böjtök idejében, vasárnap, minden hónap tizenkettedikén, és nagyobb templomi ünnepekkor pedig egyenesen tilos, akkor nem csodálkozhatunk, hogy az engedélyezett napokon tumultus alakul ki a népszerű esküvői-kép helyszínek között, és a frusztrált fotósok összeverekszenek egymással és a násznéppel. 

Az egyik legnépszerűbb orosz házassági szokás, amely túlélte századokat és ma is ugyanúgy a lagzik szerves része, mint régen, a magyarok számára is ismerős menyasszonylopás. Akárcsak nálunk, az oroszoknál is több verzió létezik: vagy a szülők „lopják el” a menyasszonyt még a szertartás előtt, s csak váltságdíjért cserébe adják vissza, vagy a lagzi hevében veszik nyoma az arának, férjének pedig ügyességi játékok és rejtvények megoldásával kell visszaszereznie. A lakodalmakon az ifjú párnak még rengeteg hol vicces, hol kicsit megalázó játékban kell részt vennie, ezek azonban lényegében nem különböznek a szintén legtöbbször a nemi szerveket központjukba helyező magyar lagzis játékoktól.

Az akár három napig is tartó dínom-dánom során természetesen felsorolhatatlanul sok tradicionális étel kerül terítékre, arra azonban igyekeznek ügyelni, hogy összességében páratlan számú fogással csillapítsa éhségét a násznép, mert az szerencsét hoz. Hasonló okokból páratlan számú a meghívottak és a menyasszonyi csokorban található virágok száma is. A kiadós lakomára az ifjú párnak különösen nagy szüksége van, mivel – ha betartják szokásokat – az esküvő előtt egy napig tilos enniük. Ezzel persze felkészülnek a nagy „kenyérharapó versenyre” is, aminek hatalmas a tétje, hiszen amelyikük nagyobbat harap a lagzi elején felkínált sós kenyérből, az fogja viselni a nadrágot a családban.

Lehet, hogy a szórakoztató népszokások az oka, de az is lehet, hogy csak orosz néplélek alapvetően mulatság orientált mivolta, mindenesetre Oroszországban a globális trendekkel ellentétben évről-évre, ha nem is meredeken, de növekszik a házasságok száma. „Imádunk ünnepelni, ezért imádunk házasodni is, de sajnos nagyon sokszor elhamarkodottan döntenek a fiatalok” – mondja Nadja, aki maga is hatalmas esküvőről álmodozik. Családjában nemrég azért maradt el a lakodalom, mert a menyasszony nem találta kielégítőnek a meghívottak számát, és úgy egyáltalán, a felkínált partit. Nadja véleményét egyébként a statisztikák is alátámasztják, hiszen míg a házasságok száma körülbelül 3 százalékkal nőtt 2010 és 2011 között, a válásoké ugyanebben az időszakban 4 százalékkal.

Noha az összes szép és kedves lakodalmas szokást képtelenség lenne talán csak felsorolni is, az orosz esküvő kultúráról nem lehet anélkül írni, hogy meg ne említenénk az akár a 21. század ikonfestészetének is nevezhető esküvői-kép ipart, amely a photoshoppolást egy egészen elképesztően magas szintre fejlesztette. Szavak helyett azonban beszéljenek ezek a rendkívül fantáziadús alkotások."