Az ukrán Belügyminisztérium pár napja kiadott egy nyilatkozatot melyben közli, hogy információi szerint ukrán egyenruhába öltözött orosz fegyveresek fogják megtámadni az orosz állásokat, ezzel ürügyet szolgálva Ukrajna megtámadására. Az ember pedig akaratlanul is belekapaszkodik a széke karfájába, eltöpreng vajon miért nincs fogalma sem, hogy hol van a lakásához legközelebbi óvóhely, szörnyűlködik Putyin cinizmusán és a történelem megismétlődésén. 

Putyin az új Hitler, mondta ki szerdán végre Hillary Clinton, bár addigra keveseknek volt kétsége efelől. A Krím-félsziget mondvacsinált etnikai okokból történő annektálásával, a világbékét felelőtlenül veszélybe sodró Oroszország csak a Harmadik Birodaloméhoz mérhető hataloméhségről tesz tanúbizonyságot. 

Ismert és ismeretlen ismeretlenek

Csakhogy igazából fogalmunk sincs, hogy mekkora veszélynek van kitéve a világbéke. Sőt, mégcsak arról sincs fogalmunk, hogy a krími oroszok mekkora veszélynek voltak kitéve. Könnyű erről megfeledkezni akkor, amikor az információ minden eddiginél nagyobb mennyiségben és szabadabban áramlik. Amikor a Majdan eseményeit bárki percről-percre követhette, amikor a rendőrattak megkezdéséről lényegében a rohamra induló rendőrökkel egyszerre értesülhetett a világ. 

Csakhogy a politika és különösen a biztonságpolitika nem a téren és a Twitteren dől el, hanem jól szigetelt tárgyalótermekben és parancsnokságokon. Nem tudni, hogy mekkora hatalma van az ukrán ideiglenes kormánynak. Nem tudni, hogy milyen kormánypárti vagy kormányellenes, orosz vagy ukrán, militáris vagy paramilitáris szervezetek veszélyeztetik Kelet- vagy Nyugat-Ukrajna békéjét. Nem tudni, hogy Oroszország hány katonával van jelen a Krím-félszigeten. Nem tudni, hogy Putyin mennyit hajlandó kockáztatni a status quo megdöntéséért. 

Ezek példák az ismert ismeretlenekre. De vannak ismeretlen ismeretlenek is, amikor nem tudjuk mik azok a tényezők amiknek nem csak a tartalmát, hanem a létezését sem tudjuk. Az elmúlt hetek ukrajnai eseményei a minden eddiginél részletesebb dokumentáltság ellenére tele lehetnek ilyen ismeretlen ismeretlenekkel. Tényezőkkel, amik a lakosság tudta nélkül számottevően befolyásolhatták a felek döntéseit. 

Narratívák harca 

Amiből viszont nincs hiány az a narratíva. Mindenki aki megpróbálta megérteni, hogy mi történik Ukrajnában kialakított egy képet a szereplőkről, az eseményekről, a motivációikról. Jó eséllyel ezek egy könnyen megjegyezhető, kevés újabb gondolkodást igénylő logikus keretté, narratívává állnak össze. Ez egyeseknél (a többségnél) valami olyasmi, hogy "a bátor ukrán nép elkergette az korrupt, gyilkos, oroszbarát elnököt és megkezdte közeledését a Nyugathoz és a demokráciához, azonban ez sértette Moszkva érdekeit ezért a félőrült Putyin megszállta a Krím-félszigetet". Másoknál (keveseknél) inkább az, hogy "számottevő nyugati támogatással legalábbis félfasiszta szervezetek puccsal megdöntötték a legitim ukrán elnök hatalmát és a menthetetlenül káosz és anarchia felé sodródó ország évtizedek óta szeparatizmussal kacérkodó déli részébe végül Oroszországnak kellett bevonulnia megakadályozni a vérontást". 

Mindkét narratíva pártolói azt gondolják, hogy nekik van igazuk és mindenki, aki mást gondol az őrült vagy hülye. Mindkét narratívának van valóságalapja és percenként találni újabb információt, ami bizonyítékként szolgál egyik vagy a másik mellett. Érdemes ezzel kapcsolatban azonban három dolgot figyelembe venni. 

Egyrészről a narratívák igazságtartalma ma lényegében megítélhetetlen, de ezt már kitárgyaltuk az ismeretleneknél. Másrészről a narratívák politikai érdekeket szolgálnak. A legtöbb hozzánk eljutó hír potenciálisan politikai érdekekből született vagy terjesztett információkat tartalmaz. Nem véletlenül beszélnek terroristákról az oroszok, nem véletlenül emlegetik Hitlert az ukránok. Harmadrészről ha az ember elkötelezte magát valamilyen álláspont mellett, hajlamos figyelmen kívül hagyni az álláspontjának ellentmondó érveket. A pszichológiában ezt megerősítési torzításnak hívják és mindenki találkozott vele aki beszélgetett már összeesküvéselmélet-hívővel, sportfanatikussal vagy nyugdíjas szocialistával. Sajnos azonban az átlagember sem sokkal racionálisabb, mint a fent említett csoportok. Az agyunk ott spórol energiát ahol tud, ha egyszer egy kérdésben elfoglaltunk egy álláspontot nagyon nehéz azt megváltoztatni. Ha valaki eldöntötte, hogy Putyin az új Hitler, kevés dolog tudja meggyőzni ennek ellenkezőjéről. 

Politizálunk vagy moralizálunk

Mindezek figyelembevételével már bátrabban követhetjük és kommentálhatjuk az ukrán eseményeket, éppen csak azt érdemes eldönteni, hogy politizálunk vagy moralizálunk eközben. A politika arról szól, hogy ki mit mikor és hogyan kap meg. A geopolitika legtöbbször egy zéró összegű játszma, csak a másik kárára lehet valamit megkapni. Lehet vitatkozni azon, hogy Magyarországnak melyik oldal mellé kell állnia, csak nem érdemes. Az Európai Unió tagjaként és demokratikus országként is egy nyugatbarát, demokratikus Ukrajna szolgálja legjobban az ország érdekeit. (Azt most inkább ne firtassuk, hogy a Majdán vajon milyen mértékben szolgálja ezt a célt.) Egy kiújúló hidegháborús helyzetben tehát magyar állampolgárként Oroszország ellen szurkolunk. Lehet kiabálni az oroszokra, hogy erkölcstelenek, hiszen ez is a politikai arzenál része ugyanúgy mint szomszédos országok területeinek megszállása vagy szénhidrogénekben gazdag országok leigázása. Csak ne tegyünk úgy, mintha ezzel nem politikai állást foglalnánk és ne feledjük, hogy a kettős mércén alapuló erkölcsi vádak potenciálisan tovább mélyítik a felek közötti konfliktust. 

Alternatívaként moralizálhatunk, vagyis megpróbálhatjuk általunk fontosnak ítélt értékek mentén megítélni az eseményeket. A nemzetközi béke például fontos érték és a jelenlegi ukrán helyzet kétség kívül nem tesz jót a békének. Csakhogy ebben mindenki felelős, nem csak Oroszország és Putyin, hanem a Nyugat, Janukovics, sőt az őt erőszakkal megdöntő forradalmárok is. 

A második világháborút nem fogjuk megérteni, ha csak egy őrült náci tömeggyilkost látunk, rosszul megkötött békeszerződéseket és felelőtlen nyugati politizálást pedig nem. És nincs ez ma sem másképp.