Hiába tagad az elnöki szóvivő, egyre több forrásból nyer megerősítést a hír, hogy Putyin egészségügyi problémákkal küzd. És bár egy stresszes életet élő hatvanéves ember esetében igazából annak kéne hírnek lennie, ha semmije nem fájna, Putyin betegsége komoly kérdéseket vet fel a putyini rezsim jövőjével kapcsolatban.

November elején olvashattuk, hogy Putyin keveset mozdul ki elnöki rezidenciájáról – mondván nem akar közlekedési dugókat okozni. (No hiszen). Ráadásul a több, mint tíz év alatt hagyománnyá váló novemberi Egyenes Adás Vlagyimir Putyinnal című maratoni élő tévés szereplését is áttették nyárra – mondván ne fagyoskodjanak a kérdező emberek a hidegben. (No hiszen). A minap pedig Josihiko Noda mondta le oroszországi vizitjét, Putyin rossz egészségi állapotára hivatkozva. Az elnöki szóvivő Peszkov tagad – mondván Noda látogatásának nem volt lefixálva az időpontja, Putyin, egyébként kiváló, egészségének ehhez semmi köze, ilyet mondani meg egyébként is etikátlan. (No hiszen).

Mihail Zaharov a Slon.ru-n megjelent cikke szerint a helyzet valójában még ennél is durvább, hiszen Putyin lényegében eltűnt az orosz tévéképernyőkről. No nem teljesen, az már valóban a vég előszele lenne, de a híradók kötelező Putyin-blokkjaiban Zaharov szerint már hetek óta nem friss, hanem a mostanihoz hasonló helyzet esetére már jó előre archivált felvételek pörögnek.

De miért van ekkora felhajtás Putyin egészsége körül? Mint oly’ sok más esetben is, a probléma megértéséhez külön kell kezelnünk a közvéleményt és a politikai elitet. Közhely, hogy az ország vezetőjének életerőssége és egészsége hozzájárul népszerűségéhez, mindez Oroszországban azonban hatványozottan igaz. A félholt Jelcin elnökségének traumáját meglovagolva Putyin mindig is a szuperférfi imidzsére (is) építve gyűjtette a bizalmiindex-pontjait. Ráadásul idén egyszerre kezdte meg harmadik elnöki ciklusát és töltötte be a hatvanadik életévét, ami nem kevés találgatásra adott okot, vajon nem lesz-e Putyin az új Brezsnyev. Ha valóban megrendülne Putyin egészsége, az hosszútávon komolyan alááshatja a jól kitalált politikai imázsát és nagy támadási felületet jelenthet az ellenzék számára.

De nem csak a PR-szakemberek, hanem a politikai elit tagjainak is borsódzhat a háta Putyin betegségének gondolatától. Putyin ugyanis hosszú ideje tölti be a döntőbíró szerepét az informális politikai csoportok, vagy más néven klánok között, többé-kevésbé biztosítva ezzel egy egyensúlyi helyzet folytonosságát. Amennyiben Putyin kiesik döntőbírói szerepéből, egyrészről elveszti hatalmának jelentős részét, másrészről pedig véget érhet az orosz politika egy viszonylag békés időszaka. Groteszk módon, ehhez nem is kell, hogy valóban megrendüljön az elnök egészsége, elég ha az elitek elvesztik a hitüket abban, hogy Putyin be tudja tölteni a döntőbírói szerepet és máris megbomlik az egyensúly.

Egyesek a novemberben repülőrajtot vett antikorrupciós kampányban már ez utóbbi forgatókönyv kibontakozását vélik felfedezni. Magyarázatuk szerint a korrupciós vádak miatt leváltott hadügyminiszter Szergyjukov valójában az apósa, Viktor Zubkov ex-miniszterelnök ellen indított támadás áldozata lett, vagyis egy massszív klánharc kezdetének lehetünk tanúi.

Egy másik interpretáció szerint, a korrupció-ellenes hevület valójában csak egy a médiának dobott gumicsont, ami Putyin aggasztó eltűnéséről hivatott elterelni a figyelmet. Tény, hogy ez az elmélet némiképp meredeknek hathat, azonban nem áll távol az orosz politikai gyakorlattól. Ráadásul Viktor Pelevin, már 1999-es kultikus regényében a Generation P-ben megírta, hogy „a népnek mindig muszáj lefoglalni valamivel az agyát”.

Persze nem kizárt, hogy ez az egész csak vaklárma és Putyin össze tudja szedni mind magát, mind az imázsát. Erre utal, hogy nyugis november után decemberre tele van programokkal Putyin naptára. Törökországi, türkmenisztáni és indiai látogatások, éves beszámoló a Parlamentnek és négyórás sajtókonferencia, hogy csak a legfontosabb állomásokat említsük. Ha sikerül végigcsinálnia a hónapot komolyabb aggodalomra okot adható epizód nélkül, Putyin egy időre visszaállíthatja a kompetenciájába vetett bizalmat. A mostani helyzet azonban jól bemutatja a jelenlegi orosz politikai rendszer gyengeségeit. Ha intézmények és szabályok helyett egy ember egyszemélyben tartja össze a rezsimet, akkor kis túlzással elég annak az embernek eltüsszentenie magát és a rendszer összes eleme összerezzen ijedtében. Egy megfázást persze jól lehet kezelni, de a rendszer szintű problémákon nem segít az aszpirin. 

***

Ha tetszett a poszt, lájkolj minket a Facebookon!