Oroszok

Az ukrán Belügyminisztérium pár napja kiadott egy nyilatkozatot melyben közli, hogy információi szerint ukrán egyenruhába öltözött orosz fegyveresek fogják megtámadni az orosz állásokat, ezzel ürügyet szolgálva Ukrajna megtámadására. Az ember pedig akaratlanul is belekapaszkodik a széke karfájába, eltöpreng vajon miért nincs fogalma sem, hogy hol van a lakásához legközelebbi óvóhely, szörnyűlködik Putyin cinizmusán és a történelem megismétlődésén.

Putyin az új Hitler, mondta ki szerdán végre Hillary Clinton, bár addigra keveseknek volt kétsége efelől. A Krím-félsziget mondvacsinált etnikai okokból történő annektálásával, a világbékét felelőtlenül veszélybe sodró Oroszország csak a Harmadik Birodaloméhoz mérhető hataloméhségről tesz tanúbizonyságot.

A legismertebb és legfontosabb orosz rockzenekar, a DDT énekese, Jurij Sevcsuk vasárnap  nyílt levelet írt. Persze, mit számítanak egy rockzenész gondolatai ilyen időkben. Meg miért pont ő. (Lehetne Borisz Grebensikov, az orosz rock ősatyjának új daláról is írni, csak az nem annyira erős.) Jó, nem is igazi nyílt levél ez, nem konkrétan Putyinnak vagy más hatalmasságnak írt, hanem csak bele a nagyvilágba.

A második részét lefordítom, mert fontosnak gondolom. (A levél első részében egy 1995-ös élményét eleveníti fel, a csecsen háborúban megismert kiskatonákról ír.) Fontosnak gondolom, hogy lássák azok a barátaim, ismerőseim is, meg azok az ismeretlenek, akik furcsákat irogatnak mostanában. Az egyébként érzékeny, sokszínűségre nyitott gondolkodásúak közül jópáran amikor oroszokról írnak, hirtelen elvesztik a józanságukat, és  összekeverik egy ország politikai-katonai vezetését a néppel magával. Értem én, hogy könnyebb ruszkizni, mint ezt a bonyolult összefüggésrendszert megérteni, csak szólok, hogy ez bizony fáj.

Jöjjön a levél.

"Ne lőj!

(...)

Nyugodjatok le, ördögök, ütődött kormányzati és konyhai álpatrióták, mindkét oldal katonai radikálisai, akiknek a kezét eddig lefogták és most végérvényesen elengedték a hadsereg bevetésével. Megint testvéri vérontást akartatok, ez a viagrátok, hogy továbbra is felálljon... Ha neadjisten háború lesz 2014-ben, és Oroszország és Ukrajna folyóin hullák fognak folyni, akkor majd 2017-ben már másfajta forradalom lesz, és eljön a végleges, közös kampec.

Hol a politika? Hol vannak a tárgyalókkal teli vagonok? Hol a népi diplomácia? Hol a nagykövet? A  mi "okos, bátor, az orosz népért igyekvő" képviselőink miért nem utaztak a Majdanra, vagy az ukrán parlamentbe, már az elmúlt év decemberében, hogy félelem nélkül felszólaljanak, elénekeljék dalaikat? Persze, Olimpia. És most, ahogy általában, a hadsereggel takaróznak, a srácokkal, vérrel.

Mi - Ukrajna és Oroszország emberei - egy családhoz tartozunk. Közülünk mindenkinek kötelessége minden lehetségest megtenni, hogy ne engedjük a testvérgyilkos háborút. Különben az embertelenség győz.

Az Oroszországot és Ukrajnát szerető - Jurij Sevcsuk"

DDT - Ne lőj

(Az első csecsen háború alatt a pacifista Sevcsuk többször elment a harcoló katonákhoz, a dal közben a saját felvételeit mutatják)

Vannak fontos kérdések az életben. Hova lesz a hóember, ha elolvad? Hogy bírja el a mikulás a zsákját, ha mindenki ajándéka benne van? Mit csinálnak a sportolók, ha már nem bírják gyorsabban, magasabbra, bátrabban csinálni mint a többiek? Nos, a hóemberek és a mikulás ügyében még várnunk kell a válaszra, de a sportolók problémájára most egy rendhagyó megoldást láthatunk az idősebbik Klicskó testvértől, Vitalijtól.

Mert mit szoktunk meg a sportolóktól? Sokszor maradnak a sport közelében, edzősködnek, elnökösködnek, képviselnek. Sokszor nem maradnak a sport közelében, és magunkfajta egyszerű halandó lesz belőlük. Néha egyik-másik elmegy majomnak celebnek a tévébe, vagy néha-néha a politikába. De olyat, hogy egy sportoló komoly szerepet betöltő politikai párt első embere legyen, még nem látott a világ. Márpedig Vitalij Klicskoval most éppen ez történik.