Oroszok

Idén 400 éve került a hatalomra Oroszország második és egyben utolsó uralkodócsaládja, a Romanov család. 1613-tól 1917-ig, vagyis háromszáz éven át irányították a birodalmat. Ez idő alatt vált az ország igazi európai nagyhatalommá, alattuk épült fel a Téli Palota, ők irányították a Napóleon elleni csatákat, törölték el a jobbágyságot, stb. Vesztüket a világháború alatti rettenetes szegénység és éhínség okozta, aminek következtében a nagy októberi forradalom alatt Lenin emberei fogságba vették az uralkodásról már lemondott II. Miklóst és családját, majd Jekatyerinburgba vitték és 1918. április végén az Ipatyev-ház pincéjében lemészárolták őket.

1968. szeptember 25-én, vagyis pontosan 44 évvel ezelőtt, a fennállása alatt először – és eddig utoljára – az angol és amerikai slágerlista élén egy (igaz kellőképpen átmaszkírozott) orosz dal állt: nem másról van szó, mint a Thoose Were The Days My Friend c. klasszikusról Mary Hopkin előadásában.

Ahogy a világ ismeri

A dal eredeti címe Дорогой длинною, s azon kevés orosz dal közé tartozik, ami nem csak hogy túljutott a vasfüggönyön, de szinte az egész világon ismertté vált. Egyenesen következik hát, hogy hatalmas pénzeket hozott az előadóknak, és nem a szerzőknek, akik a közhiedelemmel ellentétben mégiscsak léteztek: ugyanis nem egy orosz népdalról van szó. A dal atyja sok más népszerű szovjet-orosz románc ("Только раз бывают в жизни встречи", "Твои глаза зелёные", "Эй, друг-гитара!")  írója, Borisz Ivanovics Fomin, aki egy időben a népszerű Tabacsnyikov Jazz (Джаз Табачников) együttes vezetője is volt, valamint a már feledésbe merült költő, Konsztantyin Nyikolajevics Podrevszkij.

Alekszandr Vertyinszkij előadásában

Az opust egyenesen Jelizaveta Boriszovna Belogorszkajára írták, aki az esztrád műfaj korabeli csillagának számított, s akit egyébként legtöbb előadásán Fomin kísért hangszeren. Mégis a legnépszerűbb és legsikeresebb hazai előadója Alekszandr Vertyinszkij volt, aki egyben slágert is faragott belőle. A románc hivatalos keletkezési időpontjaként az 1924-es évet jelölik meg, ami mind a mai napig vita tárgya, ugyanis két változat élt egymás mellett: az első zenéjét és szövegét is Fomin írta (ezt már sokak szerint a forradalom viharában, 1917-ben hallhatták Vertyinszkij előadásában), míg a második szövegét Podrevszkij dolgozta át.

Miután Vertyinszkij emigrált, a dalt Jelizaveta Belogorszkaja és Tamara Cereteli előadásában hallhatták leggyakrabban. Utóbbi portréjával és Podrevszkij szövegével 1925-ben, tízezer példányban jelent meg először a románc a Szovjetunióban. 1929-ben azonban már tiltólistára kerül az egész műfaj, Fomin szinte összes művére a „forradalomellenes”, „hanyatló”, „kocsmai” bélyegzőt ütik.

Az 50-es években javul az esztrád műfaj és a románcok megítélése, s a 60-as évek Szovjetuniójában pedig újra megjelenik a dal egy táncverziója, Nanyi Bregvadze grúz származású énekesnő előadásában. Az USA-ban a Gene and Francesca nevű duettől hallhatták először a nótát az 50-es években, a költő és zeneszerző Gene Raskin adaptálta a szöveget (ami kicsit távolról ugyan, de azért emlékeztet az eredetire) angolra a The Limeliters nevű folk banda számára, akik egyben a szerzői jogot is maguknak tulajdonították. 1968-ban pedig egyszerre felgyorsultak az események.

Nanyi Bergvadze előadásában

A legenda szerint 1968. március 5-én az unatkozó Twiggy (Lesley Lawson), a hippi korszak szexszimbóluma, éppen tévét nézett, s egy korabeli X-faktorban meglátta az akkor még csak tizennyolc esztendős Mary Hopkint. Twiggy felhívta egyik barátját, történetesen Paul McCartneyt, aki akkorra már a XX. század legjobb zeneszerzőjének számított, s aki rövid időn belül managelni is kezdte az ifjú Maryt. McCartney egy pubban hallotta a Thoose Were the Days-t, s azt javasolta Marynek, érdemes volna megpróbálkoznia az eléneklésével. Az új feldolgozás instrumentális részében Tony Visconti (ő bizony David Bowie későbbi producere) segített McCartneynak. A siker nem is maradt el. Paul McCartney közbenjárásával az egész világ (1969-ben Harangozó Teri előadásában már magyarul is) rázendített Borisz Fomin slágerére. Azok a szép napok!

Rossz az, aki rosszra gondol. Ez a cikk a Romanov ház két tagjának, III. Sándor és II. Miklós orosz cároknak illetve családjuknak készített húsvéti tojásokról szól. Ötven tojás, amit Peter Carl Fabergé, francia ötvös mester készített 1885 és 1917 között. Ezek azok a csodálatos darabok, amelyeket Fabergé tojásoknak nevez a világ. És ez nem túlzás. Kevés a földön az olyan ötvös-remek, ami annyira becses és értékes lenne az utókor számára, mint ezek a darabok.