Minek köszönhetjük a mai erőviszonyokat Oroszországban? Honnan indultak a 'nagyok' és a vesztesek? Mi történt a Szovjet Birodalom összeomlásának pillanatában? Egyáltalán pillanat volt? Ezek a kérdések immáron több mint két évtizeddel az átmenet után rendkívül aktuálisak a mai erőviszonyok, folyamatok megértéséhez, nemcsak az új Oroszországban, hanem a szovjet rendszerből a piacgazdaságba és parlamentáris demokráciába való átmenetet megélt összes államban, így a keleti blokkban is.
A szovjet állam önnönmagában nem omlott össze, a világ több pontján a mai napig (sikeresen) működik (ld Kína), igaz új gazadaságpolitikai alternatívák bevezetésével. A Szovjetunió esetében az a kérdés, miben különbözik a ma a tegnaptól, ha a demokrácia sajátos értelmezése vált szükségessé, ha az 'elit', a 'nyertesek', a véleményformálók és az új Oroszország demokratái egyrészről a múlt marxista, leninista (propaganda)gépezetet működtető figuráiból verbuválódtak? A vesztesek ugyancsak abból a közegből jöttek, a különbség a lehetőségekben és a kellő pillanatban meghozott döntésekben rejlik.
Jurij Poljakov magyarul megjelent regénye általános lenyomata a zavarosnak, és kinagyított képe az összeomlás előtti pillanatnak. Kiderül, hogy az összeomlás nem is egy pillanat, hanem események láncolata, méghozzá felgyorsított formában. Az írói technika a visszaemlékezés ritmusát követi: a gorbacsovi időszakra jellemző enyhülést, izgalmas intellektuális pezsgést, a szovjet retorika fokozatos kiürülését a képek kellemesen hömpölygő egymás mellé rendelésével ábrázolja.
Utolsó kommentek