Oroszok

Az itthon is népélelmezési cikknek számító párizsinak szerte a világon vannak rokonai, természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel: ilyenek a német Lyoner/Fleischwurst (a francia cervelas mintájára), a Pariser a sógoréknál, az olasz mortadella, az amerikai bologna sausage (baloney) és a szovjet-orosz "doktorkolbász" (докторская колбаса). Vizsgáljuk hát meg a párizsikultúra keleti szegmensét!

A magyar párizsi, sokak elképzelésével ellentétben nem a szocializmus terméke, hanem valójában - nevének megfelelően - a franciák "ajándéka" volt még a századelőn, s meglehetősen elit hidegkonyhai készítménynek számított: bikahús pépesítésével és főzésével készítették, domináns ízét a máig is kötelezőnek számító összetevő, a fehérbors adta. A sertéshús olcsóbbá válásával a hatvanas években megindul nagyipari gyártása (s ezzel együtt némi minőségromlás is), így avanzsálva népélelmezési cikké a korábbi ínyencség.

Sokunknak, ha a szocializmus, vagy Szovjetunió szavakat látjuk, olvassuk, egyebek mellett a sorbanállás, az áruhiány jut eszünkbe. Nem vitatott tény, hogy ez bizony a hétköznapok része volt, s nem csak a felnőttek világában. Ennek ellenére legtöbb ismerősöm, aki az egykori Szovjetunió különböző korszakaiban és helyén szocializálódott, kiváltképp romantikus képet fest gyermekkoráról, cáfolva ezzel a nyugatiak általánosnak mondható lesajnáló mosolyát. Tehát a nagy kérdés: mivel játsz(hat)ott "a" szovjet gyerek?

Játékkavalkád a SZU alkonyán