Sokunknak, ha a szocializmus, vagy Szovjetunió szavakat látjuk, olvassuk, egyebek mellett a sorbanállás, az áruhiány jut eszünkbe. Nem vitatott tény, hogy ez bizony a hétköznapok része volt, s nem csak a felnőttek világában. Ennek ellenére legtöbb ismerősöm, aki az egykori Szovjetunió különböző korszakaiban és helyén szocializálódott, kiváltképp romantikus képet fest gyermekkoráról, cáfolva ezzel a nyugatiak általánosnak mondható lesajnáló mosolyát. Tehát a nagy kérdés: mivel játsz(hat)ott „a” szovjet gyerek?


Játékkavalkád a SZU alkonyán


Köztudott, hogy a Szovjetunió egész történetét nem lehet egy kalap alá venni, ennek megfelelően a gyerekkor is meglehetősen sokféleképpen alakult, nem is beszélve a különböző területi eltérésekről. A forradalmat és a polgárháborút követő években (és még más periódusban is) a létfenntartással küszködtek az emberek, így hát a gyerekkor sem volt fenékig tejfel. Természetesen akkor is voltak játékok, elsősorban házi készítésűek, s a gyerekek sok társasjátékot ismertek, amihez magukon kívül semmilyen, vagy a természetben könnyen fellelhető „segédeszközökre” volt csak szükség. Ezek a játékok, mint ahogy mi is sok ilyet ismerünk, mind a mai napig fennmaradtak.

Az idő előrehaladtával ezeken belül is elsősorban a harci játékok kerültek előtérbe, amit, hogy a gyerekekbe minél több patriotizmust neveljenek, hivatalosan is megtámogattak, főleg a II. világháborút követően. A háborúsdiban állandósultak a szerepek: a mieink (vagyis a vörösök) és a fehérek/fasiszták/németek (ez nem jelenti persze, hogy az indiánosdi ne lett volna ugyanilyen népszerű). Mivel fasiszta nem nagyok akart lenni senki, a legkülönfélébb kiszámolókkal jelölték ki a delikvenseket. Az iskolákban főleg a hidegháború idején Zarnyica  és Arljonok néven folytattak a tanulók játékos „alapfokú katonai tanulmányokat” sporttal ötvözve, ami a mai napig nagy népszerűségnek örvend.


Kezdődik a Zarnyica


A játékvásárlás klasszikus korszaka, s erről szeretnék részletesebben írni, már a Brezsnyev-éra, persze ekkor sem engedhette meg magának mindenki ezt a luxust. Az alábbiakban közölt képek közül bizonyára sokan ráismernek itthon is forgalmazott, esetleg a Szovjetunióból ajándékként kapott boldog emlékezetű játékaikra.

Egy személyes tárggyal kezdeném. A Holdra szállást illetően, bár tudom ki volt az első, meglehetősen elfogult vagyok, hisz polcomоn mind a mai napig nagynéném Moszkvai tartózkodásának nyomát őrzi egy teljesen ugyanilyen holdjáró:


Ez természetesen már a késő nyolcvanas évek terméke: távirányítós, mindösszesen négy góliátelemmel működik, a hangja óriási. Szóval sok ismerős sztereotípia egy helyen. Bár a bátyámtól örököltem, kortársaim számára überelhetetlen volt, nem beszélve az orosz feliratról. Minden neofita kisiskolás buzgalmát, aki azt gondolta, hogy már rég betéve tudja az ABC-t, letörte az orosz felirat: ЛУНОХОД. Mára már sajnos kikezdte a szélét a rozsda, s az elektronikával is akadtak gondok.


Az eredeti csomagolás

Fröccsöntött Cseburáska, a fürdés elengedhetetlen és elnyűhetetlen kelléke.

Minden gyerek álma: az elmaradhatatlan "taposós" Moszkvics

Fém konstruktor, avagy a szovjet Lego

Szovjet "Matchbox-készlet"

A hazai márkák előnyben

A militáns szellem

Vidéki ízek természetesen fémből

Vízen: háttérben Leningrád és a Sztrelka

Földön: a vadmotorosok

Levegőben: miénk az űr!

Az útviszonyokat már gyerekkorban tisztázni kell!

A tömegközlekedés szerepét nem kevésébé.

A szovjet játégyártás egyik csúcsa

Tematikus jojó: Belka és Sztrelka mutatták az utat Gagarinnak

Természetesen a sort hosszasan folytathatnánk. Amennyiben meg szeretné osztani gyerekkori élményeit, bátran írjon címünkre, örömmel fogadunk minden beszámolót, megjegyzést.