Oroszok

Gorodki. Ez a neve a legkésőbb a 18. század első felében kialakult, a 19 század elejére pedig egész Oroszországot behálózó játéknak. A szabályok egyszerűek: egy nagy fahusánggal kell eltalálni először 13 aztán 6,5 méterről különböző alakzatokba összerakott öt kis (kb. 20 cm hosszú, 5 cm. átmérőjű) fahasábot. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a tekének egy különösen nehéz változata. Előnye, hogy bármelyik erdei tisztáson pár perces tereprendezés után helyben talált sporteszközökkel vidáman lehet bajnokságot szervezni. Hátránya, hogy baromi nehéz, sokat kell gyakorolni egy kis sikerélményért.

Sokunknak, ha a szocializmus, vagy Szovjetunió szavakat látjuk, olvassuk, egyebek mellett a sorbanállás, az áruhiány jut eszünkbe. Nem vitatott tény, hogy ez bizony a hétköznapok része volt, s nem csak a felnőttek világában. Ennek ellenére legtöbb ismerősöm, aki az egykori Szovjetunió különböző korszakaiban és helyén szocializálódott, kiváltképp romantikus képet fest gyermekkoráról, cáfolva ezzel a nyugatiak általánosnak mondható lesajnáló mosolyát. Tehát a nagy kérdés: mivel játsz(hat)ott "a" szovjet gyerek?

Játékkavalkád a SZU alkonyán

Gyerekkorom kedvenc tévéműsorai közé tartozott a Játék határok nélkül - a mai napig a fülemben cseng Gundel-Takács Gábor izgatott kommentárja, kívülről fújom Marc-Antoine Charpentier Te Deumát és gyerekkorom komoly traumái közé sorolom a műsor becsődölését. El lehet képzelni micsoda izgalomba jöttem pár éve, amikor az orosz Egyes tv-csatornára tévedve fura jelmezekben, vicces versenyeken résztvevő emberekre akadtam. A Bolsije gonki vagy a Nagy Verseny a Játék határok nélkül legújabb reinkarnációja, amely egyes országokban a mai napig él és virul, sőt látszólag népszerűbb, mint valaha.

Ki ne hallott volna az orosz rulettről? Egy hatlövetű pisztoly, egy golyó, megpörgetni a dobtárat és lőni. Halál vagy dicsőség: a legrizikósabb szerencsejáték. Egészen extrém: ilyenre csak az oroszok képesek.

Persze az is lehet, hogy ezt az egész orosz rulett dolgot Nyugaton találták ki, hogy lehessen vele riogatni: ezek az őrült oroszok mit ki nem találnak. Ha nem számítjuk, hogy Lermontov a Korunk hősében írt egy olyan hősködésről-mutatványról, ami hasonlítható ehhez, akkor az orosz rulett első irodalmi említése 1937-es (!), egy amerikai lapban egy bizonyos Georges Surdez légiós novellájában olvasható először a kifejezés. Surdez mondjuk rögtön a legdurvább változatról ír, öt golyó a tárban.